Posted by A tavaly nyári egész Európát sújtó – szárazság, az idei spanyolországi – áprilisban eddig soha nem tapasztalt kánikula – feltehetően a szkeptikusokat is meggyőzte arról, hogy már a közeljövő, talán legnagyobb, fenyegetése a vízhiány.
Berényi Judit
A múlt hónapban egy az ENSZ konferencián vitatták meg a résztvevők a világ vízellátásának jövőjét, különös hangsúllyal az elmúlt évek klimatikus csődhelyzeteire. A nagyszabású összejövetelt az tette szükségessé, hogy a döntéshozók szembesüljenek a kedvezőtlen folyamatokkal és keressék a megoldásokat. A felmelegedés gyorsítja a vízpárolgást, aminek következménye a szárazság, a víztartalékok drasztikus csökkenése, valamint a föld szikesedése.
Ezek a kockázatok egyre erőteljesebb társadalmi és politikai instabilitáshoz vezetnek. A Föld „rehidratálása” óriási és rendkívül sürgető feladat. Ebben a feladatban az Európai Uniónak is fontos feladata van. Európában napjainkban is tapasztalható az aggasztó vízhiány, ami már földtani jelenséggé kezd válni. Franciaországban olyan súlyos helyzetek alakultak ki, hogy nem csupán a folyók kiszáradása és a csökkenő mezőgazdasági termelés okoz gondot, hanem a növekvő politikai polarizáltság következményeként polgári erőszakos cselekmények is előfordulnak. Az ismétlődő szárazság miatt a francia kormány 16 úgynevezett „megamedencéből” álló vízgyűjtő/víztározó infrastruktúra
rendszerrel próbálja a többlet vízellátást megoldani a mezőgazdasági termelők számára, amelyek azonban a helyi lakosság éles szembenállását váltják ki. Így például egy nyugat-franciaországi településen a folyójuk apadását féltő helyiek demonstrációval és zavargások kezdeményezésével tiltakozott egy óriási víztározó építési projektje miatt, ami egyike a 16 tervezett „megamedencének”. Ez egyben azt jelzi, hogy egyre nő az ellentét az éghajlat-változáshoz igazodni kívánó mezőgazdasági termelési struktúrát tervező infrastruktúra-fejlesztés hívei, valamint a helyi kistermelőknek a környezetet féltő álláspontja között. Az első csoport a szárazság rövidtávon ható gazdasági sokkjától tart, míg a másik a vízadagolás szabályozásának hosszú távú következményeitől és a mezőgazdaság olyan átalakításának veszélyeitől félti egzisztenciáját, amely egyben felgyorsítja az éghajlat és a biodiverzitás megbomlását. A francia helyzet súlyossága csupán előjátéka annak, mi várható a következő években. Feltehetően enyhe változata annak, ami a közel-keleti és az észak-afrikai
országokban bekövetkezhet.
Az ENSZ konferenciáján António Guterres főtitkár azt hangsúlyozta, hogy a jövőben a vízháztartás egyensúlyának összehangolása a legfontosabb szempont a mezőgazdaság, az infrastruktúra-fejlesztés során, nem elhanyagolva a közegészségügy területeinek követelményeit. Az Európai Unió 30 elkötelezettséget illetve célkitűzést fogalmazott meg a konferencián, amelyek a környezetszennyezés leküzdésétől a biodiverzifikáción át az úgynevezett körkörös gazdaság megvalósítását segítendő beruházásokig terjednek.
A kedvezőtlen éghajlati változások irányának megváltoztatására jó példa a német kormány részvétele a Niger folyó helyreállításában. Az Unión belül egy évtizede sok szó esik a „vízügyi diplomácia” fontosságáról, a gyakorlatban azonban ebből nem sok valósult meg. Az EU által követendő víz-stratégiának meg kell haladnia a már régóta észlelhető szűkös vízháztartási gondok orvoslását. Minél hamarabb szükséges az átfogó és nemzetközileg is koordinált akciók kezdeményezése a civil szféra bevonását is beleértve, hogy helyreálljon a Föld vizeinek egyensúlya, a Föld „rehidratálása”.
https://carnegieeurope.eu/strategiceurope/89468
Címkép: Kiszáradt Pó folyó