Posted by Vásárhelyi Mária
·
Gyászolom Vágó Istvánt! Mélyen megrendített a halála. Nem csupán a halál ténye és váratlansága megrendítő számomra, hanem az is, hogy soha nem mondtam el neki, hogy mennyire tisztelem azért, hogy talán egyedüliként ő volt, aki nagyon sikeres szakmai karrierjét is feláldozta azért, hogy a magyar liberális demokrácia ügyét képviselje. A 2000-es években még ő volt a legsikeresebb, legnépszerűbb televíziós személyiség, lépésről-lépésre épült imázsa a nyolcvanas évek elejétől. Rendkívüli tudásból, szorgalomból és tehetségből épült fel ez a karrier. És mindeközben bátran kiállt az elvei mellett is. A rendszerváltástól kezdve vállalta a liberális demokrácia és az ezt képviselő párt, az SZDSZ melletti elkötelezettségét, pedig ez egyre kevésbé volt népszerű álláspont. Nyilván tudta, hogy a DK-ba való belépése véglegesen véget vet nagyon sikeres szakmai pályájának, ahová nem lesz visszatérés számára.
Rendkívül művelt, nagy tudású, széleslátókörű ember volt, akivel lehetett vitatkozni és akit adott esetben meg is lehetett győzni. Nyitott volt és toleráns. Elképesztő, hogy mit művelt vele a lakájmédia és a szélsőjobboldali, kormánypárti megmondók karaktergyilkosságra szakosodott különítményei. Naponta gázoltak a méltóságába, a becsületébe. A legaljasabb vádakkal, szemenszedett hazugságokkal próbálták lejáratni, legutóbb – éppen néhány napja – az volt napirenden, hogy mivel külkereskedelmi vállalatnál dolgozott az “átkosban”, biztosan be volt szervezve ügynökként. Erre természetesen semmiféle bizonyíték nem volt, még közvetetten sem, valamelyik mocsok kitalálta, a többiek meg kórusban üvöltötték utána. De volt itt minden; hogy csalt a vetélkedőkben, hogy a válaszokat a képernyőről olvasta (ha így lett volna sem találtam volna semmi kivetnivalót benne, hiszen nem ő vetélkedett) és persze a mocskolódó jelzők garmada.
Ahányszor találkoztunk, minden alkalommal javasoltam, hogy ne olvassa ezeket a szennyírásokat, de ő fáradhatatlan türelemmel válaszolt mindegyikre. És olvasta, és olvasta és reagált, az összes hazugságra, mocskolódásra, nemcsak azokra, amelyek őt érték, hanem minden másra is, ami a szeme elé került. Higgadtan, türelmesen érvelni próbált. Nem hitte el, hogy nem érdemes, hogy felesleges, hiszen itt az egyetlen cél az ő és a hozzá hasonlóan gondolkodók lejáratása, nevük, eszményeik beszennyezése. Igazi szélmalomharc volt ez, és minél
türelmesebben próbálta érvekkel cáfolni a hazugságokat, annál jobban feldühödött a horda. Annál inkább úgy érezték, hogy érdemes fokozni a
mocskolódást, mert “értő” fülekre talál. Igazi mocskos, náci propagandahadjáratot folytattak ellene.
Úgy viselkedett, mint akit nem zavar, hogy a célkeresztben áll és hullik rá a hazugság és mocsok cunami, de én kétlem, hogy mindez érintetlenül hagyta volna. Éppen azért érinthette mélyen, mert soha nem volt cinikus bértollnok, pénzen megvásárolt lakáj. Mert őszintén hitt egy jobb, élhetőbb, szabadabb Magyarország megteremtésének lehetőségében és minden tőle telhetőt meg is tett ennek érdekében. Isten veled Vágó István, nélküled megint rosszabb hely lesz ez az ország!