Posted by Fábián András
>Napok óta minden Ferenccel és az ő missziójával van tele. Nyilván már mindenkinek a könyökén jön ki ő, akiről pontosan annyira tudhatjuk, mint Göncz Árpád esetében, hogy szolgálni jött. Ahogyan azt minden idők köztársasági elnöke megfogalmazta: „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket, akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt
egyenlőbbek világában nem jutott jó szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei, akiknek nincs eszközük megvédeni Önmagukat, s akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre. ”
Nem véletlen, hogy Göncz Árpád jutott eszembe Ferenc pápáról. Meg a fasizálódó Horthy korszak darutollasai. Köztudott, hogy a Vatikánban, a pápaválasztáskor, minden egyes szavazás után elégetik a szavazócédulákat, hogy véletlenül se lehessen azt kikutatni, ki-kire szavazott. Ha sikerül pápát választani, fehér füstöt adó adalékanyag kerül a cédulák mellé a kályhába. A füstöt a Sixtusi kápolna tetején vezetik ki, így a Szent Péter téren összegyűltek és az egész világ minden egyes szavazás után értesülhet róla, sikerült-e pápát választani vagy sem. Ha fekete az a füst, csalódott moraj fut át a Szent Péter téren, ha fehér – örül a nép! Habemus papam! Annak idején is, amikor felszállott a fehér füst, mindenki lelkesedett. Pedig lényegében a kóbor kutya sem tudta, hogy ki az, akit épp felültettek Péter trónusára. Engem aztán végképp nem érdekelt, hiszen közöm nincs a valláshoz, pláne a katolikus egyházhoz. Valószínű, hogy ez most már így is marad erre a kis időre. Szóval, ugyanígy voltam én Göncz Árpáddal is. A rendszerváltás Genfben ért, éppen 5 évesre sikeredett külszolgálatom első évének végére értünk, amikor jött a hír: Habemus Praesidem Reipublicae! Mondták: Göncz Árpádnak hívják. Remek! – gondoltam, végülis hogy nézne ki
egy köztársaság elnök nélkül. Közbevetőleg jegyzem meg, ennél csak egy röhejesebb van: a köztársasági elnök köztársaság nélkül. De ezt is megértük. Sőt, már köztársasági elnöki palota sincs, de még csak egy házikó sincs, ami a köztársasági elnök hivatalának felelne meg. Van helyette Sándor palota.
Mondjuk, Göncz Árpádnak soha eszébe nem jutott volna valami palotába költözni. Feszélyezte a puccos rongyrázás. Elvolt ő a Parlamentben is. Olyan ez a Sándor Palota- dolog is, mintha a Vatikánt egyik napról a másikra elkezdenék Pétervárának nevezni. No mindegy. Szóval, mikor kikiáltották Göncz Árpádot, én magamban azt gondoltam, hogy na! találtak valakit, egy akárkit. Majd oda kell figyelni rá, hogy ki is ez az illető. Ahogyan pedig ez a kicsiny, törékeny nagyember elkezdett ténykedni, az minden várakozást felülmúlt. Volt alkalmam, nem is egyszer, találkozni vele Genfben is, Budapesten is. Nagyapám nem lehetett volna kedvesebb, közvetlenebb velem. Mi több, soha nem éreztem én magam az ő társaságában másképp, mint szeretett nagyapám mellett. Tudom, hogy nagyon sokan voltunk így vele. Azért mondom ezt el ilyen részletesen, mert Ferenc pápáról hasonló gondolatok sorjáznak bennem. Nem játssza el a kenetes papot, a kegyes urat. Ember. Minden gesztusa és minden egyes általa kimondott szó hiteles. Ez csak a jó emberek sajátja. Még akkor is, ha nem feltétlenül értünk nem is kevés dologban egyet. Van ilyen. Mármost, ugye, láttuk, hogy még Bayer Zsolt is megjuhászodott – bár szerintem csupán egy rövid időre – amíg a korábban általa demens, szenilis vénembernek deklarált magas vendég látogatása feletti nagy örömködés nem csitul kissé. A bülbül szavú egyébként megmagyarázta nekünk, hogy ő biz’ akkor még reformált hitű volt, amikor ezt a “csacsiságot” mondta. Mármint mielőtt hosszú vívódás után kilépett volna az evangélikus egyházból. Azóta viszont hirtelen katolizált és immáron az örök világosság fényeskedik neki. Hát igen.
Kommunista is volt, mielőtt hosszas vívódás után ki nem lépett belőle az MSZMP. Erős a gyanúm, hogy Bayer akkor vált meg az evangélikus egyháztól, amikor már nem bírta nézni, hogy hogyan igyekszik a főnöke tűzzel-vassal elpusztítani Iványi Gábor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségét. Bár lehet, hogy naiv vagyok, hiszen látatlanban is biztos vagyok benne, hogy bármikor kész volt ő maga is beletiporni akár Iványiba, akár ebbe a jótékony egyházi szervezetbe. Ahogyan azt a diktátor óhajtja, mert hiszen amúgy és elsősorban ő a Fideszre, és személyesen Orbán Viktorra esküdött fel. Pertu barátok ők.
Hogy Bayer meg miről jutott eszembe? Természetesen arról, hogy még meg sem jött a szentatya, ő máris tálcán kínálta fel a látogatás politikai kihasználhatóságának lehetőségét. Sokan lesznek ott – akkor nevezzük el békemenetnek, vagyis tüntetésnek Orbán mellett. Aztán gondolom “szóltak fentről”, hogy álljon le. Azok a bizonyos pápai mondatok egyébként, amit Orbán, mint a legkeresztényibb országvezető
(könnyeim folynak a röhögéstől, ahogy az ájtatos képét meglátom!) várhatott, miszerint ő, Orbán Viktor Magyarország legjobb és felkent vezetője, az Istennek sem akartak megérkezni. Volt ugyan family fotó a pápával, mert “a család az család”, aztán annyi. (de hol van Gazsi?! – tették fel tüstént többen a kérdést). Sokkal inkább a korholás, a helyes útra terelés példabeszédei, a szerénység hangsúlyozása volt itt
műsoron. No, de ez a regnáló hatalmat nem ijesztette el egy percre sem. A pápa még be sem fejezte a misét, de Erdő Péter már meg is kezdte kiforgatni a szavait. A pápa üzenetére reagálva (miszerint el kell menni a „perifériára” az emberekhez) azt mondta, hogy „mi” földrajzilag és történelmileg mindig is a periférián voltunk, vagyis szándékosan félremagyarázta azt, amit a pápa mondott. És mi lesz itt még, ha
elmúlik majd egy-két hét! Halványulnak az emlékek! A hívők serege készülhet a szövegmagyarázatokra a vasárnapi miséken. A Parlament kupolatermét meg ideje lesz megerősíteni, mert amikor Orbán majd elkezd emlékezni az egyházfővel folytatott bensőséges beszélgetéseinek tartalmi elemeire, akkor és ott szükség lesz a mennyezetet tartó erős gerendázatra.