Posted by Kerényi Péter
Drága Pistám!
Eddig nem szólaltam meg, mert hogy nem tudtam megszólalni. Negyvenhét éve ismerjük egymást, negyvenhét éve kezdtünk dolgozni együtt. Már a Kicsoda, Micsoda első adásán, 1976 májusában ott ültem a vezérlőben. Élő adás volt, mint mindegyik, s a végén két helyre telefonáltál véleményért Vitray Tamásnak és szeretett szüleidnek. Aztán jön a műsorok hosszú sora a Van képünk hozzá, Van benne valami, a Soha jobb kor 70-es, 80-as éveitől, a 90-es évekből a Mindent,vagy semmit-en és a Ki vagyok én?-en át az új évszázadba, vagy évezredbe Legyen Ön is Milliomosig, a Pókerarcig, végül a Párbajig.
Régebben ismersz, mint drága Nyuszit, a feleséged, akit ma is csodálok, ahogy mondtam is Neked, mert ő 0-24-ben szeret, sőt elvisel!
Mi minden vagy nekem? Munkatársam, vitapartnerem, borklub-társam, házassági tanúm, 70. születésnapom vendége, BARÁTOM!
Még azt is elhiszem Neked, hogy el tudod érni, hogy legyen olyan nap amelyik Ferenc pápáról és rólad szóljon. Bátran mondhatom, hogy a kettőnk különös szimbiózisa unikumnak számít. És szándèkosan nem használok a levelemben múlt időt.
Folytassuk Pistám! Most egy egészen kicsit várj rám türelemmel – ha van neked olyan – és ne menj sehova!
Rövid reklám után visszajövünk!