Posted by Demeter Éva
>Az ellenzéki pártoknak és a népnek naponta szembesítenie kellene ” visszapillantó tükörrel” a döntéshozókat! Elsőként “a Kedves Vezetőnk” nagyotmondásaival kellene kezdeni, hogy mit ígért a népnek és mit is cselekszik helyette? Ugyanis, régebben azt mondta, hogy: “Ne azt figyeljék, hogy mit mondok, hanem azt, hogy mit teszek”! Nos, hát, itt már is tetten érhetők lennének a „csalafinta” hazugságok.
Most, csak csupán néhányat említenék a rengeteg megtévesztő kijelentések közül: A 2010. évi választási győzelem éjszakáján azt ígérte, hogy: “A nép akaratát tiszteletben tartva alázattal fogunk kormányozni”.
Ehhez képest, mi történt:
– A társadalom legkiszolgáltatottabbjainak, a mozgáskorlátozottaknak életét segítő akadálymentesítési határidőket 2010. évben megszüntették.
– 2011-ben a magány-nyugdíjpénztári megtakarításokat elvonták, a megígért egyéni számlákat azóta sem látjuk? A rokkantak rokkantsági nyugdíj-jogosultságát 2012. január 1.-től megszüntették, pénzellátásaikat felezték, harmadolták, negyedelték, miközben a 2010. évi választási kampányban nyugdíj-garanciát ígértek azoknak, akik nyugdíjasok voltak.
– A 13. havi nyugdíj mihamarabbi visszaállítását ígérték, amit csak 10 év múlva a 2022. évi választások előtt teljesítettek. 14. havi nyugdíjat is ígértek, amiről ma már nem is álmodhatnak a nyugdíjasok.
– A veszélyes munkakörök utáni korkedvezményes nyugdíjakat 2012-től megszüntették.
– 2012. január 1-től Alkotmány helyett Alaptörvényt léptettek hatályba, mely már nem garantálja a társadalombiztosítási juttatásokat, azok biztosítására az állam már csak törekszik úgy, hogy az idősek, vagy a betegek gondozása a felnőtt gyermek feladata lett az állami segítség és felelősségvállalás helyett.
– A 2013-as évben a nyugdíjszámításoknál a svájci indexálásról áttértek az inflációt követő évenkénti nyugdíj-emelésekre, ezzel meghazudtolva önmagukat, hogy a nyugdíjak reálértékét megőrzik, de az infláció mértéke után ma már, csak kullog a nyugdíjemelés, de nem éri utol azt. Miközben az idősek anyagi megbecsüléséről szónokolnak, az idősek kénytelenek hitelezni az államnak év végéig, hogy az éves nyugdíjemelések mértékét végre valahogyan megkaphassák.
– 2015. március 1-től fokozatosan leépítették a szociális ellátásokat úgy, hogy megszüntették a méltányossági alapon folyósított ellátásokat, de 2022 őszén a szociális törvény módosításával már az egyénnek önmagáról kell gondoskodnia, vagy a családjának, az állami segítség, csak utolsó a sorban.
– A döntéshozók az egészségügyi ellátórendszerről miközben azt állítják, hogy világszínvonalú, a maratoni várólisták, a kórházi fertőzések, vagy az ellátatlanság miatt emberek tízezreit veszítjük el úgy, hogy a betegjogi képviselet lényegében az elmúlt 12-13 évben felszámolásra került. Ugyanis, a döntéshozók első intézkedései között, 2010. augusztus 31-én megszűntették az Egészségbiztosítási Felügyeletet, majd később a további, a felsőbb jogorvoslati lehetőségeket is úgy, hogy mára már alig maradt kb. 18 betegjogi képviselője az országnak. Az egészségügyi ellátórendszer reformja címén nő a betegek ellátatlansága a kórházi centralizációval, az ügyeleti rendszer átalakításával, a háziorvosok túlterheltségével, az üresen maradó háziorvosi praxisok számának növekedésével, a mentők késlekedő kiérkezésével.
– Legnagyobb vesztesei az átalakításnak a vidéken élő idős,- és fogyatékkal élő betegek, akiknek nehézséget okoz több tíz km távolságra való eljutás. A betegeket, időseket, valamint a fogyatékkal élőket sújtja a drasztikus gyógyszer,- és gyógyászati segédeszközök árának emelkedése, az idősotthonok térítési díjának folyamatos növekedése.
– A vidéki patikák és posták bezárása is az időseket és betegeket sújtja legjobban.
– Itt a nyakunkon a toronymagas infláció, az indokolatlan rendeleti kormányzás, a tanárok megleckéztetése, az egészségügyi dolgozók blokkolóórája, az idősek, a betegek, a fogyatékkal élők, a szegények, a hajléktalanok kiszolgáltatottsága, és a sor végtelen…
– Végül: Azt ígérték nekünk, hogy “senkit sem hagynak az út szélén, itt minden emberélet számít, az idősek nagyon meg vannak becsülve”. Hát, ennek még a fele sem igaz, mert a tények önmagukért beszélnek.
– Az a legszörnyűbb, hogy mindezt a hamis propagandagépezet milliárdos kiadásokkal fedezi az adófizetők pénzéből a saját önfényezésére, és eközben, nem a rászorulókat segíti.
A döntéshozóknak szembe kellene nézni a további tényekkel is, miszerint:
– Az EU legmagasabb inflációja nálunk van. Itt hal meg a legtöbb ember. A rokkantsági nyugdíjjogfosztás „Hungarikum”. Több, mint kettő millió ember él mélyszegénységben. A 2,4 millió nyugdíjszerű ellátott fele nélkülöző. Az Európai Uniós bérek közül a magyaroké és bolgároké a legalacsonyabb. A beteg hozzátartozók otthonápolási díja – különösen a felnőtt hozzátartozót ápolóké – rendkívül alacsony, csupán segélyszerű pénzellátás.
– A felsorolt tények sajnos a valóságot tükrözik, melyek kapcsán hazánkban milliók alapvető emberi joga sérül, mint a szociális biztonsághoz való jog és a betegjogok. Az is tapasztalható, hogy, azok a kritikát kulturáltan megfogalmazó újságírók, vagy civilek, akik mindezeket nem hagyják szó nélkül, azok szólásszabadságát és szabad véleménynyilvánítási jogát is megpróbálják korlátozni.
A rossz politikai döntéseknek következményei visszarepítettek minket a múltba, így, ha előre akarunk menni és nem hátra, ezekkel a fájdalmas kérdésekkel sürgősen foglalkozni kell! A döntéshozóknak nem az őket eltartó adófizetők ellenében kellene az úton haladva hátra menetbe kapcsolni, hanem a képviselői eskükhöz igazodva népünk boldogulásáért kellene előre haladva kormányozni….