Vágó

>Mint ahogy többségünk, én is a tévéből ismertem eleinte. Majd amikor már politizálni kezdtem észrevettem a Szabad Demokraták rendezvényein. Azt hittem párttag. Mint később kiderült, nem volt.

Aztán valahogy összekeveredtünk vagy 15-20 éve. Kényesnek hitt szövegeimet sokszor neki mutattam meg először. A szellem embere volt. A kampányok egymondatait nem tudta belakni.

Minden nyáron van egy este Kötcsén, amikor inkább liberális kötődésű emberek, házaspárok a vendégei egy délutántól késő éjszakába nyúló beszélgetésnek, vacsorának. Pista és felesége Judit minden alkalommal itt volt reggelig.

Akik közelről ismerték, nekik nem meglepetés, hogy a végére mindig ő vitte a szót. Messzi tájak történetei, nyelvészet, történelem adta hol komoly megjegyzéseinek, hol anekdotáinak tárgyát, keretét.

Csipetnyi füstszűrős szipkába illesztett cigaretta a szájban, derűs mosoly, hangos felnevetés.

Bántották dolgok. Hogy voltak, kik szinte üldözték. Mert a támadók szerint aki külkereskedő volt az átkosban az biztos jelentett is, mert a Legyen Ön is milliomos-ban ő pontosan tudta előre a pontos válaszokat – gyötörték hazugul.

Nincs okunk megbocsátani nekik. Ez Pista dolga lehetne, de most már ez is a sírba vész.

Nem egyszer szavazott ellenem. Huncutul nevetett ilyenkor, és kicsit felhúzta mindkét vállát mintha mondaná:

– Jól van na, azért ugye nem vagytok mérgesek?

Nem Pista, nem vagyunk mérgesek. Átkozottul fáj, hogy elmentél. De nem mérges vagyok. Csalódott. Helyes pasi voltál.

Nem hittél a másvilágban. Nyomot hagytál az evilágban. Lelkünkben, szívünkben.

Fájdalmas, hogy elmentél.