Posted by Fodor János
>Tudom, hetven felett minden nap ajándék. Meg előtte is. És azt is tudom, akármikor is ér véget, azoknak fáj, akik szerették.
>Tudom, hetven felett minden nap ajándék. Meg előtte is. És azt is tudom, akármikor is ér véget, azoknak fáj, akik szerették.
Meghalt Vágó Pista. Tiszteltem, mert következetes volt, meg okos volt, meg művelt volt, és ráadásul tehetséges volt. Képek, stúdió-terek villanak emlékezetemben, meg a szünetek, az előkészületek. A huncut mosoly, a jellegzetesen felhúzott szemöldök, ha vitára ingerelte – magát. Harcos volt, sok indulattal és hibával, ami elfogadható, sőt néha szinte szerethető volt, mert igazában hitt, hátba sohasem támadott. Meg, mert volt az, aki. Aki letett a köz-asztalára sokat.
Sajnálom az itt maradott ellenfeleit, ellenségeit is. Bár méltóak lennének egy igazi vitára majd ott, amikor utolérik Pistát, ott fenn, feltéve ha bebocsátást nyernek.
Pista!
Köszönöm, amit tanulhattam tőled. Köszönöm, hogy rávettél arra, hogy csináljam meg Déri Janival azt a bizonyos utolsó interjút. (Tudod, Ő is ezen a napon halt meg, 1992. április 29-én, 41 évesen.) Köszönöm a Pacsirta Rádióban eltöltött hónapokat. Köszönöm, azt remélem sokak nevében, hogy voltál.