Posted by Parászka Boróka
A képen nem csak szemétszállító munkások láthatóak, hanem egy főszerkesztő és egy hírszerkesztő is. A Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztője, Szász Attila és hírszerkesztője, Farkas István.
Azért kellene megosztanom ezt a fotót, hogy a civil munka és sajtó felelősségéről írjak. De sajnos a sorosozás személyes életeket roncsoló hatásáról kell beszélnem.
A Marosvásárhelyi Rádió évek óta minden április végén takarítást szervez a Maros marosvásárhelyi partszakaszán. Ez ott, ahol a természet szennyezése, a háztartási illetve gyártási hulladék illegális lerakása széleskörben elterjedt nagyon nagy jelentőséggel bír. Nem csak a tényleges haszon miatt: évről évre megtisztul az évről évre beszennyezett part. Sokat jelent, hogy a saját közös bűnünkről, a rossz, felelőtlen szemétgazdálkodásról beszélünk. És azt is érezzük, tud a civilszféra, sajtó együttműködni, változtatni.
Most különösen drámai a helyzet, mert Marosvásárhelyen, épp egy magyar polgármester hivatali idejében válságossá vált a szemétszállítás. Nem csak az illegális szemétlerakatok, de a késedelemmel ürített legális lerakatok miatt is bűzlik a város. Ebben a helyzetben felbecsülhetetlen azt tapasztalni: nem tehetetlen a város, akar és tud tenni azért Erdély egyik kiemelten fontos, a magyar közösség számára központi jelentőségű települése önmagáét.
Ebben a helyzetben érte támadás a kezdeményezést. A Soros-rádió, a soros rádiósok akciója a környezettisztítás, írta egy zaklatásról és gyűlöletkeltésről ismert uszító oldal. Magyar oldal, magyar szerzője. Lejárató fotók, kommentek, agresszív, sértő tartalmak zömét szórta amerre csak tehette. Tökéletesen átvéve a sorosozó magyarországi propaganda nyelvet. És azt a nyelvet, amellyel most a román tényfeltáró újságírónő emlékét gyalázza a román propaganda sajtó. Összeérnek az őrületek Közép-Kelet Európában.
Évek óta megy a hasonló lejáratás, zaklatás, rendszerint nem veszünk róla tudomást, mi újságírók. De most a várostól, a civilektől próbál elvenni valamit ez a gyűlöletkeltés. Őket támadja. Sok sok ember jóindulatát, tettrekészségét, elkötelezettségét.
Nincs ennek különösebb hatása, nem fogja megakadályozni a civil együttműködést, csapatmunkát és nem fogja gátolni, hogy otthon érezzük magunkat a saját otthonunkban. Csak marad egy végtelenül rossz érzés: nincs olyan téma, terület, emberi viszony, amit a propaganda meg ne támadna, ki nem kezdene. Itt élünk a sorosozással, mint a Maros parton hagyott kidobott vécé csészékkel, törött üvegekkel és emberi ürülékkel.
Nekem más munkával más terepen telt a hétvégén. De végtelenül büszke vagyok azokra a tiszta emberekre, kollégáimra, akik álltak a gáton most is. Mint mindig.