Forráshiány

Szegedi László
>Körbeállták, mind, mind a csövet. Bővízű forrás volt ez valamikor. Ellátta
a falut. Most meg csepeg csak itten. Mariska néni kapott először
idegösszeroppanást, kiabálni kezdett, hogy akkor se kutya, se posztó.
Mind megdöglünk – kontrázott rá Rozália, a falu 90 éves bölcse, hogy
akkor itt a nagy semmi, se tyúk Édeseim, se tojás, jaj. Mi lesz a
tehinkivel? Szűzmáriám! A csap meg csak csepegett. Csöpp-csöpp-
csöpp. Jött a pap. Az atya azt javasolta, szóljanak az országgyűlési
képviselőnek, áldja meg a kutat. Akkor lesz víz. Szótak. Csepegett csak
a csőból a víz, csapok nyittattak házakban, fürdőszobákban
villanybojlerek égtek le. Csöpp-csöpp-csöpp. Dr. Kávody-Nagykávy
Nimród Antal országgyűlési képviselő, a térség összes vállalkozásának
ura, bocsánat tulajdonosa, éppen idejében érkezett. Hatvan milliós
PickUp gépjárműve könnyedén szelte át a kátyúkat, a platón heverő
farkastetem sem tántorította el, hogy azonnal a helyszínre siessen.
Antalt is a kétségbeesés fogta el, hiszen víz nélkül, hogyan működhet a
pizzériája, ebben a 100 lelket számláló faluban? Mi van, ha kitudódik, s
ha az uniós vissza nem térítendő másfél milliárdot amit a pizzériára
felvett, visszakéri emiatt, ez a gonosz rohadék Brüsszel? Ráadásul ebből
egymilliárdot utalt volt gimnáziumi osztálytársának, aki államtititkár. Mert
Dr. Kávody-Nagykávy- Nimród Antal országgyűlési képviselőnek
hatalmas mázlija volt: egyrészt, a parasztok nem esznek pizzát itt az
Alföldön, másrészt, a jelenlegi árak, energia, meg minden, meg adók
mellett a legjobb dolog meg se nyitni egy ilyen üzletet, ha pedig jönnek
ellenőrizni, vagy idióta turisták, süt az asszony, vagy rendelünk
Debrecenből, kihozzák-e motoron. Megérkezett. Az atya keresztet vetett,
majd megáldotta Dr. Kávody-Nagykávy- Nimród Antal országgyűlési
képviselő urat. Eztán felkérte a falu teljes lakossága előtt, áldja meg
kútjukat, fakasszon vizet. Dr. Kávody odament a falu kútjához. „-
Megáldalak én szent kút, én Szent Kávody, mindenek és ezen vármegye
ura, személyesen a kormányhivatal és az Ispán nevében, FAKADJ! Jöjj
víz, follyá’ már, az anyádat, az istenit follyámá’!” Nem működött. Na még
egyszer. Erre meg akarták verni. Csöpp-csöpp-csöpp. Csak csöpög a
kút? Forráshiány polgártársak, csak forráshiány! A mentőben is ezt
üvöltözte, ami végül sürgősséggel két nap után megérkezett érte, nem
értette, mert szedálták, hogy amit ő mond, arra meg azt válaszolják,
emberi erőforráshiány. A traumán ébredt, kórházban. Csak feküdt ott,
mint más betegek, a kórteremben, mint állatok az istállóban. Egyetlen
történés az volt, amikor lehullott egy-egy vakolatdarab. Az ápoló azt
mondta neki, nyugodjon meg, a zöld csempe gyógyít, örüljön, hogy
megúszta, és különben is, miniszteri utasításra a falra kifüggesztették a
Tízparancsolatot is, tehát a siker garantált. Egyszer látott egy orvost is,
aki a következőket mondta neki: beláthatatlan következményekkel jár az
egészségügyi rendszer forráshiányos állapota. Az ágazati és szervezeti
szintű átszervezések miatt túl nagyok lettek az ellátási kötelezettségre
kiterjedő területek így az ellátás megvalósítása, hatékonysága kérdéses,
ezért önt nem tudjuk ellátni. Különben se kapok hálapénzt már, oldja
meg saját magának az ellátását. Magát közben leváltották, vissza kell
fizetnie a vissza nem térítendő másfélmilliárdos támogatást, de van egy
jó hírem, meg egy rossz is. Soha nem látott mennyiségű hajléktalan van,
közben üresen állnak az ingatlanok a fővárosban.