Posted by >Kaltenbach Jenő
Nemzeti mentalitás
Magyarország és Ausztria mintegy 400 évig alkotott közös állami-politikai entitást. Különös módon ez nem, vagy csak igen csekély mértékben vezetett, a mentalitások közeledéséhez. Ez akkor vált különösen szembeszökővé, amikor az Első Világháború után az útjaik szétváltak. Addig Bécs egy nagy kiterjedésű európai nagyhatalom fővárosa volt, Budapestnek meg legfeljebb a másodhegedűs szerep jutott. Ennek alapján az lett volna várható, hogy az osztrákok sokkal nehezebben barátkoznak meg a Párizs környéki békék teremtette új európai realitásokkal, mint a magyarok. A dolog azonban pont fordítva történt. Az osztrákok pragmatikusan álltak a dologhoz, lényegében elfogadták a megváltoztathatatlant és a nemzeti identitásukat az új helyzethez igazították. Ezzel szemben a magyarok előbb a “Nem! Nem! Soha!” revansvágy örökös ébrentartásával próbálkoztak, majd a dolgot a mai napig nemzeti tragédiaként, soha el nem múló “fantomfájdalomként” kezelik. Nem utolsósorban azért mert a hatalom birtokosainak ez egy
kényelmes eszköz arra, hogy a híveiket egységbe kovácsolják, és eltereljék a figyelmet uralkodásuk árnyoldaláról.
Manna
Hiába na, a híveknek naponta be kell adni az adagot, nehogy kijózanodjanak. Most az aktuális adag így szól Orbántól: “a mindennapok szintjén megelőztük a nyugatot.” Hacsak úgy nem… Az ilyen örök kételkedő, “idegenszívű” persze mint én, azon töpreng, hogy ugyan mi a csuda lehet az a “mindennapok szintje”?? Mert ugye a “nem-mindennapok szintjén” olyan messze vagyunk tőlük, hogy nincs az a fantáziadús hazugság, amely azt eltüntetni volna képes. Így aztán Orbán a végtelen képzelőerejével megkonstruálta ezt a “mindennapok szintje” nevű izét. Ő ebben igen találékony. Ilyen pl. az a nyelvi leleménye is, hogy aszongya: “illiberális demokrácia”. Jó mi?? A baj persze nemcsak Orbánnal van, hanem leginkább avval, hogy vannak itten a Duna mentén jónépek, akik ezt a maszlagot kajálják mintha az a mennyi manna lenne. Fene a gusztusukat…!
A Monarchia címere