Posted by Fábián András
>Magyarországon 2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a magyarországi zsidók tömeges deportálása a koncentrációs táborokba. A holokauszt nemzetközi emléknapjáról az Auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján, január 17-én emlékezünk meg. 1945-ben ezen a napon jutottak el a szovjet csapatok a nácik által üzemeltetett halálgyárhoz és szabadították ki a még életben lévő halálraítélteket. Most azonban nem erről szeretnék elmélkedni, hanem arról, hogy mi történt Magyarországon a nácik bevonulása (1944. március 19.) és a nyilas hatalomátvételt (1944. október 16.) követően. Egyik esemény sem vonatkoztatható el Orbán és neonáci pártfogoltjai példaképétől, Horthy Miklós kormányzótól, akinek immáron mellszobra is van a magyar parlament elnökhelyettesének, Dúró Dórának az irodájában. Tegyük hozzá, hogy ez ellen egyetlen elítélő szót sem hallottam Kövér László házelnöktől. Pláne nem tiltakozást. Igaz, méltatást sem.
De ez is egy másik történet. Mindezen történelmi tények felelevenítése azonban cseppet sem felesleges akkor, amikor egy mai eseménysort, jelesül a svéd NATO-csatlakozás magyar blokkolását és annak ürügyeit vizsgáljuk. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, hogy Orbán török barátja, Erdogan elnök érdekeinek szolgálatába szegődött. Mindezt azonban egy sunyi és aljas politikai propagandakampányba ágyazva teszi. Svédország nem tiszteli Magyarországot és amíg ez a „magatartása nem változik”, addig nem fogunk változtatni a magyar állásponton. Annál is szomorúbb ez, mert a törökök kurd ellenes érzelmei felülírják a svéd-magyar történelmi kapcsolatokat. Még elkeserítőbb, hogy a magát vállaltan magyar
zsidónak tartó Deutsch Tamás EP képviselő szájából hangzottak el a következő szavak: „Az volt hosszú évekig a szomorú gyakorlat, hogy Svédország a legocsmányabb politikai hazugságok mentén ártott Magyarországnak. Pedig egy klub tagjai vagyunk, s most illene tisztázni, kapunk-e majd a NATO-ban is baráti tüzet tőlük, ahogy eddig az EU-ban. Pusztán erről van szó, ezeket a kételyeket most érdemes kibeszélni, törekedve egy normális viszonyra.” Nos, akkor egy kis emlékeztető a képviselő úr (?) számára arról, hogy mit köszönhet Magyarország a legocsmányabb hazugságokat terjesztő Svédországnak. A II. Világháború, a zsidóüldözések idején, 1944 kora nyarától, a semleges államok Budapesten akkreditált vezető diplomatái kezdeményezték a úgynevezett védett házak felállítását. Az volt a cél, hogy a budapesti zsidóknak diplomáciai védelmet nyújtsanak és ezáltal megteremtsék a túlélés lehetőségét. Név szerint is emlékezzünk meg Karl Lutz svájci, Carl Ivan Danielsson és Raoul Wallenberg svéd (!), Angelo Rotta vatikáni, Carlos Branquinho portugál diplomatákról. Nem feledkezhetünk meg Friedrich Bornról, a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselőjéről sem. Ezek a tiszteletre méltó urak budapesti házak
sokaságát helyezték „diplomáciai védelem” alá. A lépés „jogtalan voltával” mind a német, mind a magyar hatóságok tisztában voltak ugyan, mégis eltűrték, hogy kb. 30 ezer ember a pesti Duna part közelében, ezekben a védett házakban húzza meg magát. A svéd (!), a svájci, a portugál nagykövetségek és a pápai nunciatúra által garantált biztonságos körülmények között találjon magának menedéket. A védett házakban elszállásolt zsidókat ellátták valamilyen (ált. hamis) menlevéllel, vagy védelmet nyújtó útlevéllel. Többségüknek svájci vagy svéd (!) okmánya volt. A nyilasok azonban – mint ismeretes – nem egyszer figyelmen kívül hagyták a diplomáciai védettség szabályait, és a védett házakból is a Duna partjára hurcoltak férfit, nőt és gyereket, ahol brutálisan a folyóba lőtték őket.
A hős Raoul Wallenberg svéd (!) diplomatának a fővárosban ma két helyen is van emlékműve. Pátzai Pál Kígyóölője a Szent István parkban és Varga Imre Wallenberg szobra a Szilágyi Erzsébet fasorban. Van emléktáblája és utcát is neveztek el róla. Igaz, hogy bármennyit is kutattam, arra nem találtam utalást, hogy a Fidesz, Orbán Viktor, vagy Deutsch Tamás akár csak egy szál virágot vitt volna bármikor, bármelyik emlékhelyre, holott mint említettem – mintegy 30 ezer magyar ember köszönheti neki is az életét. Ugyancsak Deutsch Tamás szerint „Hajmeresztő dolgokat művelt ellenünk a svéd politika…”. Az történt ugyanis, hogy „a legocsmányabb politikai hazugságok” terjesztésén túl a svédek még a magyar kormány ellen folytatott perbe is beszálltak, amelyhez már több EU tagállam is csatlakozott (például az időközben a NATO-ba felvett finnek is!). Mint emlékezetes a magyar Országgyűlés 2021. június 15-én szinte egyhangúlag olyan jogszabályt fogadott el, amely „a pedofília elleni küzdelem” örve alatt korlátozza a szólásszabadságot és a
gyermekek személyiségi jogait. A 18 éven aluliak számára megtiltja az LMBTIQ-emberekkel kapcsolatos tartalmak megjelenítését az iskolai oktatási anyagokban és a televízió-műsorokban. Ezt fokozza és betetézi a spicli törvény néven elhíresült, a szivárványcsaládok feljelentését is szorgalmazó jogszabály, amely látszólag Novák Katalinnál is kiverte a biztosítékot. Amikor visszaküldte a törvényt a házmesternek, nem mulasztotta azonban el hozzátenni: „tisztában van vele, hogy a törvény az uniós irányelv átültetését szolgálná…”
Azért ez is egy eléggé érdekes megközelítés. Ezek a gonosz svédek tehát ezeket a dolgokat nem nézik jó szemmel. Megjegyzem a legtöbb európai demokratikus jogállam sem. Így aztán szót emelnek a nyilvánvaló diszkrimináció ellen, ami feledteti a múltat, feledteti a kötelező tiszteletet és hálát azért, hogy 30 ezer ember megmenekülése mások mellett Raoul Wallenbergnek és Svédországnak is köszönhető. Deutsch és párttársai a demokrácia melletti és a diszkrimináció elleni kiállást a magyar emberek, az egész magyar nemzet elleni támadásként élik meg. Vagyis inkább inkább csak ekként tálalják fel a nagyérdeműnek, hogy kudarcos bel- és külpolitikájukról ezzel is eltereljék a zemberek figyelmét. A tények azonban makacs dolgok. Ha bárki engem kérdezne (mint ahogy nem teszi, de én mégis elmondom) ennek a nemzetnek a legnagyobb ellensége a 13 éve a hatalom mámorában tébolygó miniszterelnök és sleppje. A legnagyobb károkat, mind pénzben kifejezhetően, mind morálisan és politikailag, ennek az országnak és az itt élő népnek Orbán Viktor, és az általa autokratikusan irányított állam- propagandagépezet okozza. Ezért pedig előbb-utóbb majd felelni kell.
Címkép: Pátzai Pál: Kígyóölő