Posted by Popper Gábor
>2010-ben ezen a napon már indultam a Balaton felé, amikor jött a hír: apa elment. Azonnal visszafordultam. 13 éve hiányzik a mosolya, bölcs tanításai az életről, a humora. A hangja, amikor beleszólt a telefonba, ha hívott: “egyszem atya keresi egyszem fiát.” Korán szólították magukhoz a halhatatlanok. Bár lehet: tudta, mi jön itt, és nem akart ebben élni. Hadd tegyem közzé még egyszer utolsó levelét, melyet néhány órával halála előtt írt a kórházban.
POPPER PÉTER UTOLSÓ LEVELE:
Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában, egyre magányosabban és egyre öregebben. A történelem által széttaposott öt nagy család, a Popperek, a Mandelek, a Najovitsok, az Ádlerek és a Buriánok maradványai. S a periférián még a Spitzerek. Kik ezek az emberek? Főként magyar, német, cseh, erdélyi származásúak, akikből az első világháború idején a honvédség hősei, majd a fasizmus alatt a zsidóság halottai lettek. Márai azt kérdezte: össze tudod-e rakni még a Margitszigetet? Én azt kérdezem: össze tudod-e még rakni a családot, engem? A nagypapákat, a nagymamákat, az unokatestvéreket, az orvosokat, a rabbikat, az Aréna úti meg az apostagi és az Ercsiben egykor működött zsinagógát? A péntek estéket, a hosszúnapot, a purini és a hanukai játékokat. S mert a közelmúltban történt valami velem, megkérdezem: vajon jól emlékszem-e Lucifer kérdésére Ádámhoz? Nos, vitéz uram! Nem borzogat egy kissé furcsán a torz képű halál hideg szele? És én felelek: borzogat. Nagypéntek éjszakáján túlságosan hirtelen és agresszíven ért az, amit Déry a végzet végső ebtámadásának nevez. Szívroham, gyomorvérzés, vesevérzés, általános ízületi gyulladás egyidejűleg. Intenzív osztály, dialízis és mindmáig tartó folyamatos beszélgetés a halállal. Várjuk meg, amíg néma csend lesz közöttünk. De addig – kérem megértéseteket – igyekszem eltűnni az életetekből. Kol Nidré könyörgésének megfelelően minden esküt, fogadalmat, elkötelezettséget érvénytelennek, tévedésnek nyilvánítani. Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém.
Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart.
Mondom, intenzív osztályon fekszem.
Mit csinál ott? – kérdezte.
Haldoklom. Kis szünet.
Majd: különben hogy van?
Különben?
Különben jól vagyok.
Péter