Posted by Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András
Mármint: zsarolható-e a magyar kormány vagy sem?
Azóta, hogy Magyarország kilépett a kémbank néven elhíresült kémbankból, egyvégtében ez a kérdés motoszkál az agyamban. Hogy is volt? Az USA nagykövete egy sajtótájékoztatót hirdetett meg, és egy ott elhangzó rendkívüli bejelentést, nevezzük ezt A day-nek. Az A day úgy indult, hogy lesz néhány szankció, kitiltás az USÁ-ból, és egyéb apróságok. Végül ennél kevesebb lett, szinte „semmi”, ha abból indulunk ki, amit várt a sajtó, szóval, ami akár lehetett is volna. Az A day legfontosabb történése volt, hogy a kormány embere meglebegtette: a magyar kormány nem zsarolható. Ez afféle megelőző támadás volt, amolyan kontrariposzt, látványduma a közmédiának, majd mi megmutatjuk, hogy több tiszteletet várunk az USÁ-tól is. Tökös kiállásnak is nevezhetjük, velünk nem packázhat Amerika sem! Ez az igazi magyar virtus.
Aztán jött a B day, amikor a nagykövet visszafogottan, de határozottan „helyre tette a dolgokat”. A közmédia hallgatóinak és nézőinek csalódniuk kellett: a kormány engedett, és semmi perc alatt a kémbankon kívülre kerültünk. Mondhatnám: ennyi volt, a tegnapi bejelentés elolvadt, elporladt, kámforrá lett. Maradt a mondat: a magyar kormány nem zsarolható, és a gondolat: lehet, hogy mégis? Mert ha a kormány(fő) zsarolásnak fogta föl a nagykövet várható és várt, majd kimondott bejelentéseit, akkor másnap a mondat értelmét vesztette és kérdőmondatként fordítottjára váltott: „a kormány zsarolható”?
Ám maradt a kérdés: mivel zsarolta a nem zsarolható kormányt az USA nevében a nagykövet? A kémbank hazai jelenlétének kérdése nem zsarolás volt, inkább tény, és meg is történt az önerős padlássöprés, másnap már csak a kémek voltak belül, hazánk nem. De: ha ezt az USA fölszólítására megtettük, akkor azért tettük meg, mert volt ott még valami, ami a kormány szerint zsarolás tárgya, az USA szerint meg valami, amivel a kémbankból való kilépésre kényszerítette hazánkat.
No, ez az a „valami”, ami (egyelőre) nem derült ki. Én úgy gondolom, ez a „valami” az, amitől összetojta magát a zsarolhatatlan kormány, és úgy gondolta, inkább bevállalja a kémbank fedélzetének villámgyors elhagyását, mint hogy kiderüljön az a „valami”, ami sokkal nagyobb zűrt teremthetett volna. Ezek a jenkik tudnak, megtudtak „valamit”, amit (előlünk, találgató gondolkodók elől) esetleg el- és/vagy lehallgattak, amit (diplomáciai cselvetés, udvariasság vagy figyelmesség okán) most hűtőbe tettek, alkalmasint jól jöhet még a fölfedése. Mindez persze csupán egy nyughatatlan gondolkodó találgatása. Ha (egyszer) mégis valósággá lesz, az a véletlen műve.
Címkép: Pressman nagkövet