Posted by Ferenczi György ének, szájharmonika, hegedű; Rackajam)
– Nem volt elveszett buli…
Két embernek ugyanazzal az energiával muzsikált, mint húszezernek a Tabánban…
Ezt is tőle tanultuk. A nyolcvanas évek végén kezdett vinni muzsikálni, a megtiszteltetéstől azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok.
Folyamatosan mesélt, sztorizott, magyarázott, tanított. Minden egyes alkalommal úgy odatette magát a színpadon, hogy egyszerűen átragadt ránk is ez a mentalitás.
Klasszikus zenekarvezető volt, a Banda volt az élete.
Szerette, segítette a fiatalokat. A 90-es évek elején számtalan bulit hozott, gyakorlatilag körbevitte a bandámat az országon.
Ő és Póka Egon karolták fel a fiatal blues bandák nagy részét. A bulikért sose fogadott el egy fillért se, és ha csak tehette, mindíg megnézett minket. Amikor hülyék voltunk, Pinyó bácsival [Köves Miklós] nyesegették vissza a vadhajtásokat. Elbeszélgettek, foglalkoztak velünk. Megtanította a szakmát és az egész hivatást.
Megtanított bulit kötni, megérkezni. A legnagyobb újrakezdő volt, megmutatta, hogy nincs olyan helyzet, amikor ne lehessen felállni a bandának.
Az egész generációm hálás lehet neki, hogy példát mutatott.
Megmutatta, hogy lehet a zenekar az életünk…
Isten áldjon,Török bácsi…