Posted by drMáriás
>Mészáros Lőrinc egy szép napon buddhista lett, s rádöbbent, hogy már nem szeret gazdag lenni. Visszasírta azokat az időket, amikor gázszerelőként nehéz kihívásokkal megküzdve izzadtan, koszosan, halálosan kimerülve keresett tíz-húsz ezer forintokat, aminek akkortájt jobban örült, mint ma ugyanennyi milliárdnak. Talán azért, mert akkor keményen megdolgozott valamiért, most meg csak jön magától az a fránya sok pénz, akár a tenger, Brüsszelből, a szörnyű ellenség pénztárcájából.
Eldöntötte, hogy ezután becsületes lesz, helyrehozza kétes dolgait, s egyetlen gombnyomással visszautalta azt a rettenetes pénzmennyiséget Brüsszelnek, amit hosszú évek alatt a barátaival összeügyeskedett.
Ezután elbúcsúzott a feleségétől, s elment a Keleti pályaudvar környékére buddhistának, mert úgy hallotta, arrafelé ez a világfelfogás uralkodik, amely neki nagyon szimpatikus lett, hisz az anyagi léttől és a földi világtól való minél gyorsabb és minél nagyobb mértékű eltávolodást szorgalmazza.
Lőrinc immár hónapok óta ott kéreget a 13-as vágány mellett egy román hálózsákból nyújtogatva kifelé a kezét. Lett közben egy cuki kóbor kutyája meg egy rafinált patkánya, s a bevallása szerint végre boldogabb, mint valaha.
A terveit illetően elmondta, hogy azt tervezi, a hinduizmus terültéről is sok új ismeretet szerez, aztán jó tanulóként halála után kilépve a földi valóból elhagyja a földi kínokat örökre és az egyik legeslegmagasabb bolygón talál örök nirvánára nyolckarú istenségként.
Megjegyezte, hogy a nyolckarúság amúgy már most jól jönne neki, mert akkor könnyebben és hatékonyabban menne Sivaként a kéregetés.