Posted by Péterfy Gergely
Szép magyar történet következik. Éppen Tasnádi István volt a vendégünk a Kisoroszi kreatív írás-táborban, a Rácz Fogadóban, átszellemült és komoly beszélgetés folyt, amikor az ablak előtt felbődült egy fűkasza. Becsuktam az ajtót és az ablakot, hogy ne nyomja el teljesen Tasnádi István és Éva szavait a zaj, dehát a rendesen rotyogó fűkasza ellen ez édeskevésnek bizonyult. Ekkor kimentem a Rácz Fogadó konferenciaterme elé, és udvariasan megkérdeztem a fűkaszás embert, nem lehetne-e esetleg a fűkaszálást egy későbbi időpontra halasztani, mert hogy 1 m-re tőle odabent a konferenciateremben beszélgetés zajlik, és nem halljuk egymás szavát. A fűkaszás ember közölte, hogy nem lehet, mivel neki most kell fűkaszálni. Felvetettem, hogy egy órával később, amikor nekünk ebédszünetünk van, esetleg ugyanolyan jól le lehet kaszálni a füvet, és akkor még csak nem is zavarna vele senkit. Erre a fűkaszás ember nekem támadt a fűszájával, hadonászni kezdett felém, én pedig fogtam a telefonom és lefényképeztem. Esküszöm, hogy a fűkaszás ember nem a mesterséges inteligencia terméke, ilyet talán még ő sem tudna kitalálni, és a történet is így zajlott, ahogy leírtam.