Posted by Pápai Gábor
>A tápláléklánc csúcsán az ember öl. Nekem az egész vadász
;kultúrából nem is az ölést veszi be legnehezebben a gyomrom, hanem
a kultuszt. Miközben pragmatikus érveket hangoztatnak a mészárlás
védelmében, rítusokkal fokozzák az orgiát, alakzatokba rendezik a
tetemeket, az áldozatuk valamijét a kalapjukra tűzik, testrészeit
preparálják, mutogatják, beavatási szertartásaik vannak az ilyen-olyan
első áldozat dicsőségére (itt az elsőáldozó természetesen a gyilkos, nem
a préda). Csúcsfegyverek, éjjellátó távcsövek, divatterepjárók, tivornyák.
Vadászjelenetek Alsó-Alsó-Alsóországban. Én a fegyvertartást kizáró
oknak tartanám, ha valaki örömét leli az ölésben. Amerre futok, az erdő
tele vadász lesekkel. Egyszer találkoztam egy közmunkással, aki az
erdőt lombseprűzte. Az erdőt! Kérdeztem, nem lehetetlen küldetés-e
összegereblyézni a Börzsönyt, és mondta, hogy a vadásztársaság
küldte, hogy a "cserkelőösvényt" tisztítsa meg, mert a vadak túl hamar
meghallják a vadászok lépteit. Van olyan les, amelyhez autóval járnak ki,
és a célterületre élelmet halmoznak. Meg sótömböt (ezt legalább el
tudom dobálni). Bevallom, amikor anyám halála után évekkel elkezdett
meg-megszólalni a volt füstjelzője, egy ilyen célterületen rejtettem el
vadriasztónak. Hónapokig jelzet még. A hatvanmilliárdos
vadászkiállítását azzal védte a Semjén, hogy túl negatív a vadászok
társadalmi megítélése. Fájdalom, kidobott pénz volt, ez az egy
nyíregyházi vállalkozó többet alakított azon a megítélésen, mint ezer
agancskapu.
Címkép: Pápai Gábor