Posted by Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András
>Gondolom, nem csak én részesülök az ocsmány és gyalázatos,
uszító és hazug, pártunk és kormány által pénzelt Brüsszel-ellenes
„reklámokból”. Lang Langot szeretném nézni és hallgatni, Beethoven V.
Zongoraversenyét adja, adná elő, de az első pillanatban beleordít a
fülembe egy Orbán szolga, hogy Brüsszel!… A szankciói, meg a
fegyverek, amiket Ukrajnának szállít, meg a háborúpárti, majdnem hogy
békeellenes, és úgy zengi a fülembe, hogy még arra sincs időm, hogy
lehalkítsam, elnémítsam a nyomorultat.
Úgy beszél nekem Brüsszelről, mintha egy rajtam, rajtunk, az
országon kívül álló, az országunktól független gonosztevőről beszélne,
mintha Brüsszel egy szitokszó, egy megvetendő és üldözendő
monstrum, egy gólem lenne, aki a szennyes talpával bele akarna taposni
kis hazánk fővárosába, nagyvárosaiba és falvaiba, termőföldjeibe,
mezeibe és hegyeibe, széttiporva a kínkeservvel megácsolt,
panorámamentes mezei kilátókat, az összes lombkorona sétányt, amiket
a kapott milliókat takarékosan beosztva ácsoltattak össze azokból a
fákból, melyeknek a lombjait tervezték vizslatni a gyerekekkel. Úgy
ordítja a fülembe az átkos Brüsszelt, mintha közünk nem lenne hozzá,
mintha nem lennénk tagjai a Brüsszelben székelő Európai Uniónak, mely
a közös és normális felhasználásra szánt Eurómilliókkal tömte ki a
magyar oligarchák, a tehetségtelen, ostoba, műveletlen, fogadott
gyermekké tett gázszerelő, a „lőn sötétség!”-re szakosodott vej és a
többi újgazdag NER-lovag zsebeit. Mekkora gonoszság és gazemberség
kell ahhoz, hogy az ember beleszarjon abba a tálba, amiből előtte a
tyúklevest merték neki?
Aggódó hangokat hallok, minap a „a Hang” kérte, hogy
támogatásunkkal álljunk ki amellett, hogy az EU-ban maradjunk, ne
engedjük, hogy Orbán kivezesse az országot. Azt mondja az ember:
csak van annyi agya, hogy ne tegye meg, meg hogy több esze van tán,
mint hogy rászánja magát, meg hát szokása a konzultáció, így hát erről
csak megkérdezi a „magyar emberek 97 százalékát”, de bennem már az
fogalmazódott meg, hogy tulajdonképpen ő már úgy gondolja, nem is
vagyunk az EU-ban, hiszen Brüsszelről, Brüsszelezve úgy beszél és
beszéltet, mint ha egy tőle, tőlünk független ellenségről szólna.
Ne szépítsük: úgy tűnik, Orbán már az EU-n kívülről beszél, kintről
gyalázza „Brüsszelt”, jelezve, hogy bent (is) vagyunk, és kint (is)
vagyunk… Egyelőre egyszer itt, egyszer ott… Amikor a markunkat
tartjuk, úgy teszünk, mintha bent volnánk, amikor pedig durcáskodunk és
ekézünk, mintha kint lennénk. Csak a révész cserélődött ki, maradtunk
kompország.