Hosszú, szakmai poszt a farkasról

Részletesen:

Nem lehet most vicces N. György vadász-vállalkozónak lenni, az Fb. teli van a farkast sunyiba kilövő fiatalember arcával, jelenleg Magyar Magyar szigeten is több esélye van Drag Queenként feltűnés nélkül elvegyülni a tömegben. Nem mintha sajnálnám, ott rohadjon meg az úr ahol van.

(Sajnos nem fog. A bíróság előtt azt fogja hazudni, hogy összekeverte a farkast kóbor kutyával. Meg amúgy lesznek olyan fegyverbuzik, ahol hősként fogják ünnepelni az urat.)

Ami a történet szakmai részét illeti: a magyar vadásztársadalom 70 ezer emberből áll. Ahogy nem minden autós cserbenhagyásos gázoló, nem minden katolikus pap pedofil, úgy nyilván nem minden vadász ilyen sunyi szemét. Fontos, hogy az ügyben a megyei vadászkamara is nagyon kemény hangú közleményben tiltakozott és komoly büntetést kért N. Györgyre, mivel érzékelték, hogy ez a alak milyen irgalmatlan bajt hozott a szakmára.

Jó lenne hinni, hogy M237 kilövése nyomán komoly szakmai párbeszéd indul el a természetvédelem és a vadászat szempontjainak az összefésüléséről.

Ami a nyíregyházi fiatalember sunyi gonoszságát illeti, ő a jéghegy csúcsán légyszar, mint minden ilyen tetűség, egy hosszabb folyamat vég(?)eredménye.

A szakmai probléma többrétű: egyfelől a Fidesz totálisan leépítette a természetvédelmet. Így kialakult az a féloldalas helyzet, hogy míg a vadászlobbinak a kormány puskás műmájerei – Lázár, Semjén, Kovács – között komoly hátszele van, addig a természetvédelemnek konkrétan nulla. (Félreértés ne essék: Áder János sok minden, csak nem természetvédő, ahogy maga Áder János sem tényező)

Ahogy kifelé a Semjének, Lázárok áldásos tevékenysége nyomán a jónép ilyen természetromboló, döglött állatokkal pózóló úrhatnám műmacsókkal azonosítja a vadászatot, a vadásztársadalom nagyobb, jóakaratú része sem igazán tud így megszabadulni az ilyen trófeahalmozó természetromboló selejtjétől, azok belülről fojtogatják, nyomasztják a szakmát.

A helyzet az, hogy a maradék kevés magyar természetre több ezer (!) vadásztársaság jut, amely a maga pici, zsebkendőnyi földjén gazdálkodik és persze egyik sem akar veszteséges lenni.

A fizetőképes keresletet pedig az ilyen puskás úrhatnám parasztok jelentik. Például mert zsíros közbeszerzést idehaza speciel büdös szemét alakok szoktak mostanság nyerni.

Az ilyeneknek a vadászat is csak egy póz, az ilyeneket valójában nem a természet érdekli, hanem lövöldözés, pont annyira vadászok, mint a NEr főelvtárs hitvalló keresztény, vagy vékonydongájú balfasz meg alezredes. Nekik a vadászat kb. a disznótor egy fajtája, a vadgazdálkodásban pedig leginkább gazdálkodást látnak.

Szóval mivel a vadászatban a fizetőképes keresletet sokszor a seggfejek jelentik – a Mészáros-szerű helikopteres oligarchától német manageren át a viagrás, mindenre csípőből tüzelő olasz vadászokig – ezért a vadásztársaságok egy részénél az ilyen humánselejtek vágyai alapján szerint torzult el a vadászat.

Egyfelől kialakultak az ilyen “intenzív vadaskertnek” nevezett lődd magad-szabadtéri vágóhidak. Ez annyit jelent, hogy egy zsebkendőnyi, körbekerített területen a vadászat előtt kiengednek csirkeólban nevelt tápos fácánt, disznóólban nevelt vaddisznót, majd az úri vendégek jó pénzért halomra lőhetik a bamba vadat. (Lásd: Lázár JÁnos khm. fácánvadászata)

A hírekből ítélve N. György is speciel “vállalkozó”, azaz alighanem neki is ilyen intenzív, fegyvermániás, komplexusos hülyéknek fenntartott területe van. Az pedig kb. kizárt, hogy a rikító sárga jeladóval ellátott farkast véletlenül lőtte volna ki.

Valószínűleg nem is a trófea motiválta (az állatot bedobta a Hernádba) hanem mondhatni üzleti reflexből cselekedett.

Azt tette, amit jó pár kollégája tesz már évek, évtizedek óta.

A helyzet az, hogy az ilyen vadász-vursli üzemeltető vállalkozók, de még a pici száz esetleg ezer hektáron gazdálkodó vadásztársaság baromira nem érdekelt a nagyragadozók védelmében. Ellenkezőleg.

Egy pici területen gazdálkodónak a farkas, hiúz megjelenése annyit jelent, hogy óriási a veszély, hogy a nagyragadozó levadássza a Mészáros Lőrinc főelvtársnak, vagy Herr Schmidtnek nevelgetett aranyérmes őzbakot, szarvast. Vagy ami még rosszabb: áthajtja a szomszéd vadásztársasághoz a vadat.

Nem árt tudni: egyetlen egy ilyen trófeás vad elkallódása is milliós veszteséget eredményez.

Természetesen a nagyragadozó predációja nagyon is fontos és jó dolog- lenne. A vadállomány kergetésével a farkas hozzájárul a természetes vadállomány genetikailag egészséges legyen. Másfelől azzal, hogy levadássza a beteg állatot, így a vadjárványok elhárításának a legfőbb eszköze.

Azonban természetvédelmi lobbi nélkül ez mit sem számít ma Magyarországon.

Érdemes elképzelni a szitut, amikor a NER főelvtárs, polgármester, miniszter úr stb. bejelentkezik, hogy akkor ő kilőné a trófeás, arany-ezüstérmes gímbikát, majd a vadászat előtt nem sokkal az állatot ott találják az ösvényen leütve, megzabálva. És utána a főNERtársat fel kell hívni, hogy ugrott a trófea

Nos, ilyen helyzetben nehéz elképzelni, hogy a csóró, főnökei által szorongatott, BAZ megyei vadőrnek nem fut át a fején, hogy sunyiba kilövi az ordast.

Magyarországon Zemplénben, Mátrában, Bükkben, az utóbbi évtizedekben több tucat (!) farkast, hiúzt lőttek ki így, sunyiban.

Ennél is lényegesen több lehet, amiről nem tudnak a természetvédők. Sajnos komoly jele van annak, hogy a vadászatban üzletet látó, szakmai selejt-körökben nagyon is elterjedt a nagyragadozók gyilkolászása.

A szakmaiatlan, természetben kiaknázandó erőforrást látó szemlélet kitermeli a butaságot. Emlékszem még a 90-es években a Nimród vadászújságban olyan okosságokra, hogy Magyarországon “nincs élettere” meg ökoszisztémája a nagyragadozónak, meg hasonló álszakmai bölcselkedések. Bár azóta évtizedek teltek el és kiderült, hogy nagyon is van, a jelenleginél lényegesen nagyobb farkas és hiúzállományt lehet(ne) is vígan fennmaradhatna. Ám ennek ellenére most is előfordult, hogy 2022-ben vadásztól visszahallottam ugyanilyen butaságokat. Vagy éppen találkoztam olyan vadásszal, akinek elmeséltem, hogy Bükkben láttam farkasnyomot, mire “megnyugtatott” engem, hogy ne aggódjak, a kollégák a BAZ-ban azért “kezelik a helyzetet” más szóval “irtják” a farkast.

Ha nagy néha lebukik egy-egy nagyragadozót kilövő orvvadász, akkor arra hivatkozik, hogy sajna összekeverte a kóborkutyával. Bíróság előtt bizonyíthatatlan a szándékosság, szóval felfüggesztett, vagy annyi se.

Nem véletlen, hogy bár a nagyragadozó a 80 évek óta újra jelen vannak Magyarországon, ám stabil állományuk érdekes mód csak Nemzeti Parkok területén alakultak ki, ám ha onnan kitették a lábukat szinte azonnal “eltűntek”.

De hasonló sorsa jutnak a ragadozómadarak, a sasmérgezők is többnyire ilyen vadaskerteket üzemeltető alakok, de jellemző mód nemrég a farkasnál amúgy nagyságrendekkel ritkább, komolyabb természetvédelmi értéket képviselő, Spanyolországból idáig repült jeladós Barátkeselyűt is egy fideszes polgármester vadászati vállalkozó lőtte agyon Szatmárban 2021-ben.

Ebben a helyzetben N. György komoly megbüntetése, a példastatuálás fontos, ám nem elég. Változás csak akkor lesz, ha a természetvédelmet újra visszaemelik a helyére és a hazai vadászatot komoly természetvédelmi kontroll alá helyezik. A profitorientált, trófeaközpontú vadgazdálkodás (évi kb. 20 milliárdos profit) eredménye a magyar fauna beteges eltorzulása.

Az üzleties trófeamánia eredménye, hogy mára a 60-as évekhez képest ma 10-20 (!) szoros a trófeás nagyvadállomány, a szarvas a vaddisznó. Közben a hagyományos magyar fauna összeomlott, a valaha világhírű, egymilliós fogolyállomány lényegében kipusztult, fürj mára mutatóban is alig, a nyúl is fogyóban. Egyedül fácánt látni – megint csak: köszönhetően a balfaszokra építő nagyüzemi fácángyilkolászás miatt folyamatos telepítésnek.

M237 farkas önmagában egy, a sok Magyarországon titokban kilőtt védett állat közül. „szerencsére messziről jött, kóbor egyed, szóval az elpusztítása nem érinti az amúgy sérülékeny néhány tucat állatból álló hazai farkas-perempopulációt. Másfelől a farkas sajátossága, hogy megfelelő védelem mellett hamar »belakják« a területet, azaz gyorsan tud regenerálódni. Kilövése fájó, de szerencsére messze nem pótolhatatlan.

Nem úgy, mint a Fidesz déli határkerítése által kipusztított déli földikutya, az agyonlövöldözött kékcsőrű réce, a monokultúrás mezőgazdaság miatt kipusztított pusztai madárfajok, kétéltűek, rágcsálók. A lista hosszú, illetve egyre hosszabb: az EU finanszírozta monokultúrás mezőgazdaság nyomán (ami persze a NER-olgarchák egyenes érdeke) 10 év alatt a hazai madárállomány 40 (!) százaléka pusztult el.

M237 jelentősége, hogy ráirányíthatja a figyelmet, hogy természetvédelmi lobbi nélkül milyen iszonyú kárt tud okozni az üzleties bunkóság.