Posted by Béndek Péter
·>Összhangban a korábbi saját és mások felméréseivel a Pew Research megint alátámasztotta, hogy Magyarország a kontinens legkevésbé vallásos országai közé tartozik: a lakosság 11-15% közötti aránya vallja azt, hogy a vallás fontos a mindennapi életben. Azt már én teszem hozzá, hogy a politikai kereszténység nálunk úgy lehet az etnicizmus segédereje, hogy olyanok is vallják, akiknek semmi közük a hithez, ami egy tanulmányozandó politikai kulturális fejlemény.
Az alapképlet, amit a politikai kereszténység is szolgál, ellenben elég egyértelmű más tapasztalatokból és kutatásokból: a gyenge politikai kompetenciájú társadalmat átjáró alapérzület a (tágan értelmezett) egzisztenciális félelem, ennek táplálása az Orbán-rezsim fennmaradásának alighanem legfontosabb eszköze. Az eszközt a mindennapokban az egziztenciális félelem racionalizálásával és eltérítésével működtetik úgy, hogy többnyire láthatatlan, amorf, elvont, de legalább a választók tapasztalataiból kieső belső és külső ellenségeket jelölnek ki és neveznek meg, ideértve, hogy tényleges tapasztalatokat hipertrofizálnak és helyeznek új narratívákba. A felkínált megoldás az etnicizmus és a tekintély, ami a félelemmel szemben az “otthon” melegét és a biztonságot nyújtja — ismert módon a
manipuláció áldozatainak tényleges anyagi és szellemi kifosztását is leplezve.
A magyar politikai kereszténység működése ebben a mederben elpogányosítja a vallást. Úgy fogadja el azt a választók egy része autentikus vallásként, hogy maga nem keresztény, a hívők pedig úgy kapcsolják össze a magyarságukkal, mintha a kettőnek bármi organikus köze lenne egymáshoz — a végeredmény pedig a politikai manipulációt szolgáló nemzeti vallás lesz, amiből valóban csak nagyon kevesen tudják kivonni magukat a keresztények közül. Ezt a politika vezérelte pogány elhajlást lehet érezni a hazai történelmi egyházak, elsősorban a katolikus és református egyházi vezetők viselkedésén — ami nem mellesleg tényező a templomok
kiürülésében is.