Posted by Fábián András
>Tegnap volt az Élet Menete. Nem először, és remélem nem is utoljára, vettünk részt rajta. Az idei menet a munkaszolgálatra elhurcoltaknak, annak a közel 60 ezer magyar embernek állított emléket, akiket a Horthy-fasizmus ítélt kényszermunkára és halálra, pusztán zsidó gyökereik miatt. A meghívott és felkért
vendégek, rabbik és diplomaták jó beszédeket mondtak. Élmény volt hallgatni az éneklő Csuja Imrét és a József Attila versét tolmácsoló Koltai Róbertet.
Bizonyos, hogy az egész programról ma még részletes beszámolókat láthatunk, olvashatunk majd a médiában. Számomra azért volt fontos a tegnapi nap, mert – éppúgy, mint minden évben – alkalom volt az emlékezésre és elmélkedésre. Volt kire emlékeznünk és volt/van min elgondolkodnunk. Még tegnap délelőtt, ahogy a közösségi oldalon búvárkodtam, megakadt a szemem egy, talán pikírt felvetésen. Vajon az Élet Menetén megemlékeznek majd a zsidók mellett az elhurcolt cigányokról és homoszexuálisokról is? – tette fel valaki a kérdést. Igen. Megemlékeztek.
Miképpen az az elgondolkodtató tapasztalati tény is elhangzott, hogy a rasszizmus, az antiszemitizmus és a homofóbia soha nem a gázkamrákkal és a koncentrációs táborok tömeggyilkosságaival kezdődik, hanem a suttogó propagandával, amely megfertőzi a lelket és előkészíti a szellemet a borzalmak elkövetésére és elviselésére. “Segít” megélni azt, hogy szerencsére ez a kipécézett embercsoportokkal történik és nem velünk. A tömeggyilkosságok mindig – akkor és azóta is – az ilyen “nem érintettek” szeme előtt zajlanak, akik nem akarnak sem látni, sem hallani, sem tudomást venni a brutalitásokról. Ezzel pedig hallgatólagos áldásukat adják a bűntettek elkövetőire. A nagy ovációval fogadott David Pressman amerikai nagykövet tegnap ezt úgy fogalmazta meg, hogy a holokauszt nem történhetett volna meg az emberek cinkos passzivitása nélkül. Nem volt ez akkor sem, és nincs ez ma sem másként. Napról napra mi is tanúi lehetünk annak a szellemi kútmérgezésnek, amelyet a regnáló hatalom elkövet a faji, vallási vagy nemi identitásukban a többségtől eltérő kisebbségek ellen. A diszkrimináció egy mesterségesen lebutított társadalomban pedig előbb-utóbb erőszakba torkollik. Ha hagyjuk. Mindez csupán egy szűk réteg gazdasági és politikai hatalmának megőrzése és megerősítése végett történik.
Talán ebben az egyetlen kérdésben volt vitám gondolatban a menet díszvendégével, Katharina von Schnurbeinnel, az antiszemitizmus elleni harc és a zsidó élet támogatásának európai bizottsági koordinátorával. Schnurbein asszony ugyanis azzal kezdte a beszédét, hogy a magyar kormány határozottan küzd a diszkrimináció
ellen. Holott pontosan tudjuk, hogy ennyire megosztott a magyar társadalom soha nem volt, mint amilyenné az elmúlt 13 évben a regnáló hatalom politikája tette. Belefért ebbe a nemi, a faji és a vallási diszkrimináció is vastagon. Gondoljunk csak a LMBTQ ellenes propagandára és az e tárgyban készült, “gyermekvédelminek” csúfolt törvényre, a gender szó kitörlésére a magyar tudomány és a hétköznapok szótárából, a cigány kisebbség megbélyegzésére és a korábbinál még mélyebb nyomorba taszításába, a burkolt és nyílt antiszemitizmusra. És mindezt a gyilkos gondolkodást jól szolgálja, hogy az egészet rendszerint vallási köntösbe burkolva tálalják fel a nagyérdeműnek, miközben újabban megspékelik egy kis rettegéssel is a III. Világháború rémképével.
Ahogy József Attila annak idején, de a mára is érvényesen nagyon pontosan megfogalmazta “Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény.” Tegyük hozzá, nem csak itt. A világ nagyon sok országában folyik manapság a kardcsörtetés. A diktatúrákban regnáló hatalmasok a vesztüket érzik és nem adják olcsón a bőrüket. Az egyszerű emberek élete sem drága a hatalom megőrzése érdekében. Sorolhatnánk a példákat a nagyvilágból, de nyugodtan maradhatunk itthon a saját határainkon belül is. Az “üldözött keresztények védelmére” létrehozott politikai szervezetek is a vallási diszkrimináció céljait szolgálják, miközben persze jól használhatók a közpénzek eltüntetésére és nemzetközi méretű pénzmosási és korrupciós akciókra is.
Megjegyzem, sajnos nincs ez másképp Izraelben sem, különösen mióta Netanjahu szélsőjobboldali kormánya került ismét hatalomra. A különbség csak annyi, hogy ott az emberek nem hagyják, hogy a politikai önkény diktáljon az egész társadalmat súlyosan sértő ügyekben. A tegnapi Élet Menete a gyász és a megemlékezés mellett a társadalmi szolidaritás melletti tüntetés is volt. Jó volt látni, hogy nagyon sok fiatal ember és gyermek is vonult velünk. A gyerekeket a szüleik hozták, a
fiatalok viszont vidáman és maguktól jöttek el. És nem volt mindenkin kipa.