Posted by Ferber Katalin
Láttam már sokmindent, eszköze és “gyakorlója” is voltam, így hadd osszam meg másokkal is a PONTOZÁSOS értékelésről mindazt, amit eddig tanultam. Olvasom sokféle felületen, hogy már “tesztelik” (persze hogy tagadva) a tanárok teljesítményéről készült “koncepciót”.Egy pillanatra most tekintsünk el attól, ki, milyen tisztségben javasolta ezt, no meg azt is hogy kik eme páratlan ötletkidolgozói. Bizonyára a kipróbálás során még reszelgetnek ezt-azt, de a lényeg már m megvan: a középiskolai tanárok teljesítményét (majd) pontozással mérik, s a végső eredmény 70-jól tetszik olvasni, hetven százalékban az elgondolás javaslója (mindenisügyi miniszter), illetve csatolt részei, 30 azaz harminc százalékban a tantestület vezetője, értsd az iskolaigazgató bólint rá. Állítólag plusz feladatokat kell vállalnia a tanároknak, valamint a diákok (!!!!) is értékelik majd a tanáraik munkáját. No akkor a saját tapasztalataimról.
Van egy messzi ország, s annak világszerte nagyrabecsült oktatási rendszere, mely több mint fél évszázadon át úgy vált megbecsültté, hogy az oktatási rendszerében mindig mindenkitértékeltek- sokféle szempont alapján. A tanárokat a helyi önkormányzat keretén belül működő oktatási tanács (a régi antivilágban ezt Magyarországon szakfelügyeletnek hívták) értékelte, mely napi, heti és havi értékelésben öltött testet. A diákokat is értékelték, de az szigorúan titkos volt, jóllehet a diák továbbtanulása 50 százalékban e titkos személyi értékelésen múlott. Vagyis lefordítva ezt, a diákok személyének értékelését a tanárok végezték, de mivel a tanárokat is értékelték-ez persze minden tanár számára ismert volt akár pozitív, akár negatív értelemben, a tanárok e kettős követelményrendszer szerint “pontoztak”.
Pontozták a diákokat, pontozták őket a feletteseik, így aztán mindenki, azaz min-den-ki nagyon gyorsan megtanulta miként kell cselekednie, viselkednie, tanulnia, hallgatnia, válaszolnia mindig minden helyzetben. Mi emberek, alkalmazkodó okos lények vagyunk, különösen ilyen külső elvárások közepette. A tanár mennyiségileg teljesíti a maximális pontszámához szükséges formai követelményeket, mindezt lojálisan, ami pedig a tartalmat illeti, az pontozással mérhetetlen, értékelhetetlen. Ugyanezt teszik a diákok is, ők is gyorsan megtanulják (percek alatt) hogy mik a kimondatlan elvárások, melyeknek meg kell felelniük, ha szeretnének továbbjutni az oktatás felsőbb szintjéig. Hogy ez milyen torzulásokat idéz elő a felnőttek és a gyerekek személyiségében, azt sem lehet mérni, illetve dehogynem: a maximális pontot elérő tanár vagy diák egyaránt maximálisan alkalmazkodó, maximálisan lojális, maximálisan alárendelt és ezt pontokkal jutalmazzák.
A kiálló szöget be kell verni. Van ugye mindehhez még az iskolarendőrség, (a messzi országban is van, de kötelező a civil ruha viselése nekik és adminisztratív
beosztásban szerepelnek a bérlistán), van a meglehetősen érdektelen ÚJ tananyag, ÚJ koncepcióval, tanúskodnak erről az ÚJ tankönyvek is, de mindez persze szigorúan nemzeti alapon és szigorúan idegen nyelvektől mentesen. Az egyházi iskolák tanárait és diákjait is pontozzák?