Posted by Jánosi Katalin
Csúnya ügyek. S mi jön még! – Sürgős lett, a min.elnök máris aláírta (hála a rendeleti kormányzásnak) az orosz bankból való kilépést az amerikai szankciók után néhány órával – míg pár napja még Boros Imre a kommunista állambiztonság fizetett SZT-tisztje, Orbán egykori minisztere, egy a kormányzati megmondóemberek közül (aki Bayer Zsolt és Bogár László társaságában osztja az észt) a pártállami tévében: – “Az USA az oroszok egyik szövetségesét, Magyaroszágot támadja”... – az összeomlás szélén billegő orosz kém-banknak “Magyarország az első számú részvényese”… ez utóbbi még igaz is, de ezt eddig mem mondta ki, ismerte el senki. Viszont az, hogy Magyarország Putyin szövetségese lenne – ez így merész, bár sokan érzik ezt így a világon. Hm. Fedett és nyílt konspirációk, ügynökök világa. Csúnya ügyek. Persze a megoldás még messze van, vagy mondhatnám: az igazság odaát van… Viszont olvasom: Szabad Európa: Magyar kormányzati tisztviselőket és kormányközeli szereplőket kitiltó törvény készül az Egyesült Államokban, ezúttal nyilvános lenne az érintettek neve is… Talán emiatt vált oly sürgőssé a kilépés?
Nem tudom, honnan vette az önbizalmat a budapesti orosz nagykövetség (nyilván moszkvai utasításra), hogy az ’56-os szabadságharcosok leszármazottaira merjen hivatkozni, de megtette (link a kommenteknél).
Nos, én mint Nagy Imre mártír miniszterelnök leszármazottja, e rokoni szálak miatt 2 esztendőre túszként fogvatartott és mindenfajta magyar és orosz állami nyomásgyakorlás elszenvedője közlöm, hogy egyetértek az amerikai nagykövetség “Ruszkik haza” plakátkampányával, szolidáris vagyok Ukrajnával, egyetértek az orosz kém-bank elleni szankciókkal (tudván információ-szerzési munkájukról) s mint magyar hazafi ellenzem a bank budapesti jelenlétét – akkor is, ha mindez nyilván nem tetszik az orosz és sajnos a jelenlegi magyar kormánynak. Ugyan tisztában vagyok azzal, hogy véleménynyilvánításom ma veszélyeket hordoz személyemre nézve, mégsem tagadhatom meg Nagyapámat, a forradalmárokat s igaz történelmével együtt a magyar népet, forradalmát, szabadságharcát. Módfelett gyomorforgatónak tartom s ellenzem, hogy egy általuk kezdeményezett, egy éve tartó véres háború idején épp az 1956-os orosz agresszor hivatkozzon az általa véresen legyilkolt szabadságharcunkra – még ilyen-olyan indokkal, az említés szintjén is. Az ellen pedig kifejezetten tiltakozom, hogy az orosz nagykövetség a “leszármazottak” nevében, megkérdezésük nélkül nyilatkozzon, bármiféle véleményt fogalmazzon meg, nyilvánítson.(Természetesen, a magyar kormány anyagi nyomására pár ’56-os szervezettől megkapják majd a pártoló nyilatkozatokat.) A konfliktus további élezése, a magyar, orosz és amerikai diplomáciai kapcsolatok további megfontolt, célzott rontása hiteltelenné teszi a magyar kormány békepártiságát és hazánk érdekeivel tökéletesen ellentétes. Amennyiben a magyar kormány célja a konfliktus világháborús eszkalációja (ahogy a sűrűsödő esetek mutatják), erre a célra ne használják a magyar forradalom emlékét, mártírjainak áldozatát, s a leszármazottak lelkét, lelkiismeretét.