Posted by Heti Feledy
>A hét eseményei különkiadásért kiáltottak és mi meghallottuk ezt: a kitiltási ügy magyar szála, a szivárogtatási botrány és persze csak simán az amerikai demokráciát belülről porlasztó szereplők heti teljesítménye mind izgalmas. “…Csodálatosak vagyunk, jó nekünk, hazudozunk, teszünk-veszünk, jó nekünk…” – hogy a népszerű slágerrel éljünk.
Száll az üzenet. A magyar-amerikai kapcsolatok történetében először fordult elő, hogy a szankciókért felelős amerikai pénzügyminisztérium és az USA magyarországi nagykövetsége összehangolt kommunikációt indított. Szerda délután a Treasury tette közzé, hogy a budapesti székhelyű Nemzetközi Befektetési Bank (IIB) mint entitás, és három vezetője, köztük egy magyar állampolgár, az orosz agresszióval kapcsolatos szankciós listára kerülnek.
A szankciós lista nem kill-list (mint az ukrán határ átlépésekor, leszámolandó az FSZB által előre azonosított ellenállókkal), ez egy diplomáciai üzenet, amely Trump óta száll Budapest felé. A 2019-ben a krími szankciók életbe lépésének ötödik évében Magyarországra telepített pénzügyi intézmény a szovjet birodalom öröksége, amelyből Orbán I. kormányzata kilépett, hogy azután Orbán a III-IV. időszakban visszaléptesse Magyarországot, sőt, a moszkvai székhelyet budapestire cserélje.
Trump külügyminisztériuma is összehúzta annak idején a szemöldökét, amiért épp az amerikai nagykövetség épületével szemben kapott volna helyet az IIB, ahogy igyekeztek a személyzetnek nyújtott diplomáciai kiváltságokat is visszaszorítani. Ez a nyomásgyakorlás a Biden-adminisztráció idején, a háború kitörése után tovább fokozódott és a szerdai szankcionálásban csúcsosodott ki.
Csütörtökön a magyar kormányzat jelezte a Világgazdaság értesülése után, hogy visszahívja delegáltjait (többek közt Nagy Márton minisztert) illetve befejezi a magyar részvételt, mivel “megállapította, hogy bár a Nemzetközi Beruházási Bank Kelet-Közép Európában fontos fejlesztési szerepet játszott, a kivetett amerikai szankciók következtében a bank működése értelmét vesztette. Ezért a kormány visszahívja a Nemzetközi Beruházási Bankban tisztséget betöltő, a magyar állam által delegált személyeket, valamint kilép a nemzetközi pénzügyi szervezetből”. Röviden úgy mondhatnánk, hogy már használhatatlan lett, így egyszerűbb felszámolni; bár ez nyilván nem jelenti a kormányzati USA-politika pálfordulását.
A bank tulajdonosai közül a többi kelet-európai uniós tagállam már korábban kiszállt, Magyarország maradt az utolsó körre. Hogy a tulajdoni viszonyokban február 24. után mennyire vigyáztak, hogy ne legyen orosz túlsúly (hiszen akkor sokkal súlyosabb szankciók érkezhettek volna hamarabb), arról a Direkt36 oknyomozó anyaga számolt be nemrégiben, az IIB feltört és kiszivárgott levelezése alapján. Rácz András írt egy elemzést még 2019-ben: kritikus szakmai hiba vagy súlyos biztonsági rés?
A szerdai washingtoni szankciók ezúttal Uszmanov körét targetálták, amely oligarchát legutóbb a Dunaferr környékén emlegették, illetve ő volt az, akit a magyar diplomácia igyekezett volna az uniós szankciós listáról levenni. Itt tehát több szálon összeérhetnek az események, nem kizárólag az IIB láthatóvá vált vonalán. Ezt erősíti az is, hogy a Szabad Európa értesülései szerint egy másik, az amerikai külügy rendelkezésére álló, kongresszusi megerősítést igénylő kitiltási törvényjavaslat is készülőben van magyar állampolgárok ellen, akikkel szemben korrupció (vagy emberjogi jogsértés) alapos gyanúja merül fel. Tehát folytatódik az amerikai nyomásgyakorlás.
The big picture. Az IIB sztori önmagában is érdekes alfejezete a magyar-amerikai illetve magyar-NATO kapcsolatoknak, ugyanakkor a mintázat, amelybe illeszkedik, elég széttartó. Úgy is mondhatjuk, hogy már nem igaz, miszerint mást mond és mást tesz a kormányzat. Egyre inkább nőtt az átfedés a magyar külpolitika kommunikációja és tényleges keleti irányú mozgása között.
A magyar szövetségesi magatartást nem tudják Nyugaton értelmezni, ahol értelmezik, ott pedig orosz(párti) befolyásolási kísérletet látnak sok helyen. Az uniós vétók vagy belengetésük (kínai ügyben, ukrán ügyben, orosz ügyekben); a NATO-bővítés halogatása finn és svéd ügyben; a magyar média régiós szinten is különutas oroszbarát narratívákban való telítettsége; a csak Budapestről ki-nem-utasított orosz hírszerzők; a háború ellenére való további látványos energiaüzletek együttesen nem tesznek jót a magyar külpolitikai mozgástérnek a szövetségesi oldalon.
Az USA-val és Svédországgal mélyponton a kapcsolat, a Visegrádi Négyek tetszhalott állapotban, Varsó még az uniós viták ellenére is alig kacsint össze Budapesttel. Zelenszkijék uniós szankciókat kértek Magyarország ellen az új orosz energiaüzletek miatt. A szlovákok vadászgépeket adnak át, és úgy tűnik, talán a szerbek is adhattak fegyvert az ukránoknak (bár hivatalosan tagadják). A török-orosz tengelybe szorult a magyar mozgástér. A jelentés a magyar szupermérföldkövekről az uniós tagállamokat tömörítő Tanács felé ráadásul sehol se tart, pedig az a kifizetések (egyik) feltétele. Összességében ez elég komoly szűkülés 2010-hez képest.