Posted by Parászka Boróka
A magyar költészet napján a teljes kultúraellenes és különösen költészetellenes magyar establishment felvonult, hogy a magyar lírát ünnepelje. Novák Katalin írt egy gondosan balanszírozott versajánlót (!), ami A walesi bárdokkal kezdődött, de szerepelt rajta Csoóri, Orbán János, Pilinszky, Radnóti ééés Erdős Virág. Németh Szilárd (szokásos jelzőket elhagyom) József Attila szobra előtt álldogált illendő rendbe igazított arcredőkkel. Bayer Zsolt pedig a Magyar Nemzetben írta meg, miért kérne Ady Endre bocsánatot, ha tovább él.
Mindeközben a magyar közmédián ment egy egész napos műsorfolyam, a Versmaraton. Mindenki ott nyüzsgött akinek semmi köze a magyar lírához, vagy valaha volt köze, de elárulta. Vagy még most is van köze, csak már nem tudja, pontosan mi és miért. Kínos, roppantul kínos vers, irodalom és legfőképpen olvasó és olvasásellenes nyökögés órákon át.
Azon gondolkodtam: ha már sikerült tönkre vágni minden tönkrevágható kiadót, minden folyóiratot, ahol vers, és versről való beszéd: kritika, méltatás, recenzió megjelenhetett. Politikailag hitelteleníteni, korrumpálni minden irodalmi ösztöndíjat. Szóval, ha már túl vagyunk az irodalmi apokalipszisen, miért fontos a magyar líra körüli képmutató, gátlásokat nem ismerő, olvasatlan, ám annál nagyobb arcú nyüzsgés?
Kinek mit bizonyít Novák A walesi bárdokkal, Radnótival, Erdőssel, Pilinszkyvel? Hogy a magyar hatalom nem diktatúra? Nem antiszemita? Nem szegényellenes? és nem él vissza a kereszténységgel?
Németh Szilárd mit bizonyít? Hogy nem olvasatlan tahó bunkó taplókkal van tele az udvartartás? Hogy a híresztelésekkel ellentétben ismeri a latin betűket?
Vagy még ennél is többel kísérleteznek? A hatalom azokra az írókra is ráteszi a mocskos kezét, akiket eddig nem sikerült megvenni, kicsinálni, halálba kergetni, propaganda célokra szemrebbenés nélkül kibelezni, kitömni és körbehurcolni árkon-bokron- nemzeti kultúrán át?
Bayer Zsolt miben sántikál? Áthangszereljük Adyt, aki már száz évvel ezelőtt óvott az önkény kíméletlen, múltot hazudó, álságos jövővel házaló, megalázással fegyelmező formáitól?
Fogalmam sincs mi folyik. Barátaim azt mondják, semmi ilyen bonyolult dolog nincs. A magyar politikus oda áll, és abban a figyelemben sütkérezik, ami épp elérhető. Magyar líra napján a magyar líra még pislákoló fényében – még akkor is, ha a magyar politikus tett a legtöbbet az elsötétülésért, a kulturális elcsökevényesedésért, leépülésért.
Lehet, hogy igazuk van. Az azért sokat mondó, hogy akárhogy gondolkodom, nincs olyan költő, akit a gomblyukába tudott volna tűzni ez a hatalom. Jó, hát Orbán János Dénes – neki azért szépséghibája, hogy rég nem költ. De valóban: Wass Alberten és Nyirőn kívül nem nagyon sikerült egyetlen saját szerzőt, írót, költőt se beépíteni a politikai propagandába. Jókai Anna, Tormay Cecile, Herczeg Ferenc: fel fel bukkantak nevek. De nem lett belőlük védjegy. Vagy mert alkalmatlanok rá, vagy mert az olvasó nem hülye. Vagy is is. Kortársakról nem is beszélve.
Itt áll ez a fellobogózott kormány, a NER, óvja a nemzeti nem is tudom micsodát. Miközben a kultúra valahol a kertek alatt kujtorog, bujdokol és legfennebb arra kapható, hogy a foga között, vicsorogva visszasercintsen egyet-egyet.