Posted by Csapó Éva
>Börtönbüntetést is kaphat, aki az utcára teszi a húsvéti ajándékként
kapott nyulat, olvasom a hírekben. A nyúl roppant érzékeny és félénk
állat, akinek nemcsak a húsvéti szezonban kell gondját viselnünk.
Eszembe jutott a hírről Nyuzsi és a nagyapám.
Egyszer régen még a gyerekkoromban én is kaptam egy nyulat, és
elneveztem Nyuzsinak. Zsuzsi nem lehetett, mert a legjobb barátnőmet
hívták úgy. Nyuzsi közepes termetű szürke házinyúllá nőtte ki magát a
kis gombócból, amit húsvét másnapján nagyapám egy barna
kartondobozban felém nyújtott.
Szeptember közepén nagyanyám küldött egy üveg bodzaszörpöt.
Általában augusztus vége a küldési határidő, abban az évben később
érett, vagy elfelejtette felküldeni időben, azt nem tudom. Én már
elmúltam hét éves, de úgy vártam a szörpöt, mintha feleannyi lettem
volna. Beleönteni a pohárba, felengedni bubis vízzel, maga volt a csoda.
Bordóskék színe pillanatról pillanatra halványult, ahogy elegyedett.
Anyám ragaszkodott hozzá, hogy télen meghűlésnél igyam, de amikor
megérkezett, kijárt az egy pohár. Micsoda íze volt, akár a méznek,
nagyanyám nem spórolta ki belőle a cukrot. Boldogság repkedett a
gyomromban, amikor lefekvés előtt ittam belőle.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy Nyuzsi ott ül a hasamon, és
bajuszkáján bordóskék cseppek csillognak.
– Megkóstoltam a szörpöt, tényleg nagyon finom – mondta.
Rácsodálkoztam, a nyulak nem is tudnak beszélni, még akkor sem, ha ő
különlegesen intelligens.
Nyuzsi mintha megérezte volna, hogy okosnak tartom, rákezdte az
óvodában tanult versikét angolul
– Old MacDonald had a farm E-I-E-I-O!
Felhúzta párszor az orrát, ahogy az átlag nyulak is szokták, ugrott egyet,
majd a következő ugrásnál eltűnt az ágyamról.
Reggel anyám keltegetett, rázogatott.
– Kelj fel hétalvó, elkésel az iskolából!
Egyik kezével a vállamat rázogatta, a másikban ott volt a félig kiürült
bodzaszörpös üveg.
– A Nyuzsi itta meg, tényleg, éjszaka bevallotta nekem! – töröltem ki az
álmot a szememből.
– A Nyuzsi! – csóválta meg a fejét anyám, és kételkedően nézett rám.
Magyarázta nekem, hogy a nyulak nem repülnek, és különben sem tud
kiugrani a ketrecéből, amit azért vettünk, hogy ne bogyózza tele a lakást.
– Igen, de a kockásfülű nyúl is tud repülni, összecsavarozza a füleit, és
az a propeller, előtte összemegy, kibújik, és ugyanígy vissza.
Anyám elmosolyodott, leetette az üveget, lehúzta rólam a takarót,
összecsapta a kezeit!
– Tényleg a Nyuzsi lehetett, és még le is pisilt téged, hiába este már
nem szabad sok folyadékot inni, te tudod, mert neked többször is
elmondtam, de a Nyuzsinak nem.
Vörös fejjel keltem ki az ágyból és szinte futottam a fürdőszoba felé. A
Nyuzsi nem tudom, hogy csinálta, de a pizsamám hátulja is tiszta vizes
lett.
Kitelt a becsülete, lekerült nagyanyámékhoz falura. Amikor rákérdeztem
a következő húsvéton – hol a Nyuzsi -, nagyapám azt mondta – elindult
vissza a városba megkeresni a gazdáját -, és nagyanyámmal
mosolyogva egymásra néztek.
Nagyapám ezután minden húsvétkor pálinkát töltött egy pohárba,
felemelte, a Nyuzsi egészségére ivott, hogy megérkezzen hozzánk
végre.
Az utolsó húsvéton már nagyon remegett a keze, mellé is csurrant kicsi a
pohárnak. Mikor felhajtotta a pálinkát köhögött. Nekem elszorult a
szívem.
Nyuzsi azóta sem került elő.