Posted by Frank Tibor
>Az utóbbi időszak eseményei úgy látszik felpiszkálták ismerőseim,
barátaim érdeklődését, és egyre többen, mondhatni sokan fordulnak
hozzám, szerintem meddig folytatható ez? Ki a gazdaságról kérdez, ki a
kül -, vagy a belpolitikáról, ki úgy általában a társadalomról.
Ha valaki rövid választ vár, máris elmondom: amíg tűritek. A múltkor
már több cikkben kifejtettem, hogy ezt még sokáig fogjátok tűrni,
szerintem. Nem a végét látom ennek a kornak, hanem a kezdetét.
A kérdések széles körűek… Mit szólok például, a csúcson lévő
inflációhoz. És hogy-hogy a nép beszopja, hogy ezt a szankciók
csinálják. Mások a külkapcsolatok teljes csődjét kérdik, hogy néz ki ez
messziről…, hogy már csak a különféle Isztániákban fogadják a magyar
vezetőket. (Igaz, ott érzik otthon magukat, és ott szólítják testvéremnek
a diktátorokat). Azután, hogy meddig tartható az egészségügy ezen
állapota, az oktatás szétesése, a szegénység, az ország lecsúszása.
Kérdeznek még a romák helyzetéről, és hogy GDP-ben már csak
Bulgária nem előzött be bennünket (a kanyarban), hogy a magyar az
egyik legboldogtalanabb nép a világon, hogy demokrácia indexünk a
világon 70-ik helyezésig elég, korrupcióban viszont bajnokok vagyunk.
Szoktam mondani ezekre, hogy nem szeretek beleszólni, és nem a
trollok miatt. Az igaz, hogy amikor (már sokszor) leírtam a
véleményemet, sokan erre azt ‘válaszolják’, általában névtelen, arctalan
trollok, hogy te külföldön laksz, messze, fogd be a pofád. (Meg
Kanadában vagy, onnan könnyű, meg hogy szereztél ingyen hat
diplomát itthon aztán leléptél, így egyszerű, stb.) Mások, a
még színvonalasabb trollok is, azt szoktak beírni, hogy ne hátrafelé
köpködj, inkább felfelé, és állj alá. Nem szoktam köpködni sehová, de az
kétségtelen, az ilyen beszólások nagyon elősegítik a fenti problémák
magyarázatát, de még megoldását is.
Most hagyjuk, hogy Orbán és tisztelt követői mondják úton útfélen, hogy
a külföldi magyarság ugyanúgy része a nemzetnek, mint aki otthon lakik,
mert tudjuk, hogy ez csak addig érvényes, amíg csendesen szavazunk
az ő oldalukon, vagy hangosan beállunk a papagáj kommandóba. Viszont
annak idejen, mikor először találkoztam (az akkor még fiatal és demokrata)
Orbánnal, akkor ő is szorgalmazta, hogy hozzunk segítséget, Kanadából
és máshonnan is, hogy átvehessék ademokratikus módszereket.
Akkor még ellenzékben volt, ésmeglátogatott a torontói városházánaz irodámban,
ahol az Urbanisztikai Intézet nemzetközi programjait vezettem.
Ennek nyomán a következő években szereztem egy rahedli pénzt a
kanadai kormánytól – sőt a Világbank, az ENSZ, meg az OECD, és több
szponzor is beszállt a támogatók közé, ki is hozattunk jó kétszáz magyar
szakembert Kanadába képzésre, és sok kanadai ment haza
intézményeknél dolgozni, ahol pl. komputeres rendszerek használatát,
környezetvédelmi előtanulmányok készítését, a lakosság bevonásával
elvégzendő stratégiai tervezést stb. tanultak. ENSZ nagydíjat is nyertünk
ezekkel a projektekkel, és már OV miniszterelnöksége alatt terjesztettek
be engem egy Tiszti-keresztre, amit egyébként a magyar demokrácia
fejlesztéséért kaptam meg később. Szóval méltányolta a munkánkat,
amit majd két évtizedig csináltunk.
Namármost, azóta nem a demokratikus kormányzás alapelvei változtak,
meg, nem is a bolygónk helyzete lett sokkal jobb, se politikailag se
környezetileg, pláne nem urbanisztikailag. Az otthoni helyzet változott, a
fiatal demokratákból öreg despoták lettek, a lakossági részvételből meg
hááát – na jó, ezt kár volt említeni… és a fiatalos lendület, vitaszellem
átfordult titkolózásba és hazudozásba.
Ezek az urak es hölgyek, akik trollkodnak egyes írások után (nem csak
az enyémek, mindenkié érdekli őket, akik nem a mostani vonalat
követik), magától értetődőnek tartják, hogy az orbáni út helyes, és
csakis ez a helyes. Ha megint 180 fokot fordulna, akkor is ezt mondanák,
mert ez egy szekta lett, hívőkkel. Vita nincs, tények sem, itt hit van.
Másrészt nekik tök mindegy, hogy külföldről vagy belföldről érkezik
kritika, mert azok mind hülyék és hazaárulók, meg dollárbaloldal…. meg
Soros meg Gyurcsány, ja meg Brüsszel meg rothadó nyugat meg
Amerika a fő bűnös. Most azt is hagyjuk, hogy nekem aztán nemigen
van közöm a baloldalhoz, se otthon se itt. Mindig is a kapitalizmus, a
szabad verseny, a demokrácia eszméit hirdettem a világ minden részén.
Megszöktem a Kádár-rendszerből, és nem azért, mert bármilyen
szimpátiám is lett volna azzal a rendszerrel.
Viszont ami most folyik otthon, az kísértetiesen hasonlít arra a
központosított, titkosított, hazudozó, propagandára épülő, elnyomó,
minden szempontból kizárólagos hatalomra, az átkosra. Ennek megvan
a gazdasági „eredménye” is, a lecsúszás. Merthogy a demokrácia és a
jólét az többnyire együtt jár. Egyrészt, mert a magánszektor mindig jobb
menedzser és tulajdonos, mint az állam, másrészt, mert a plurazimus és
viták viszik előre a dolgokat.
Köztudott tétel, (elsőben tanítottuk), hogy a legtöbb információ tartalma a
hibáknak és a bukásnak van. Sikerekből is lehet sokat tanulni,
(követendő példák), de sokkal többet egy negatív eseményből. Nem
beszélve arról, hogy mások hibájából tanulni mennyire olcsóbb, mint a
sajátjainkból.
Így aztán a központosítás, (pl. az önkormányzatiság leépítése, a
kórházak, iskolák es sok minden más centralizációja) csak bukással es
veszteségekkel járhat egy nyílt, sok pólusú és vitákra épülő rendszerrel
szemben.
Szóval az első viszont-kérdésem ez ügyben az lenne, hogy mitől jó ez az
irány? Jó, megvédjük a magyar érdekeket, meg nekünk Magyarország
az első, ja meg a béke. Béketábor, vagyis bocs, azok Kádárék voltak,
most békepártiak vagyunk. (Mások nem azok).
Szóval ezt értem. Kreálunk egy részben valós témákra támaszkodó
fiktív problémát, (vagy többet), amikre egyrészt rá lehet kenni a bajokat,
másrészt meg ezektől véd meg bennünket a hős vezetőnk, az
Istencsászár, ezért csak rá szavazunk. Ezt fedezzük egy mindenre
kiható együgyű propagandával, és a más hangok elnyomásával, így az
emberek a lényegről sosem hallanak, amit meg hallanak az mind vagy a
hazaárulók szapulása, vagy a saját politikánk dicsőítése címszó alatt
történik.
Mi ebben a jó? Mármint nem Orbánnak, hanem az országnak. Mi
ebben a magyar érdek?
Adatokkal nehéz lenne bármit is alátámasztani. Egy jó évtized alatt
régióbéli éllovasból lettünk sereghajtók. Semmilyen mutató nincs,
(egyetlen egyet sem találtam, kivéve a munkanélküliséget, amiről
később), amiben a kormány jó teljesítményére lehetne rámutatni. Ma
már Bulgáriával vetekszünk az EU utolsó helyéért. Mindenki tudja,
mennyit ér a fizetése, mihelyt kilép az országból. A covid halottak
számában a világ élvonalába sikerült kerülnünk, úgy, hogy majd tízszer
annyi lélegeztető gépet vettünk arányosan, mint az USA, és
legalább tízszeres egységáron. (Most a minőségükről ne beszéljünk –
elég, ha megemlítem, hogy az egyik amerikai, a másik kínai).
Aztán pillanatok alatt kétszer akkora lett az infláció otthon, mint az EU
átlag (már 19’-beníigy volt), a mostani infláció meg háromszorosa az
európai átlagnak. Erre először azt mondták, hogy háborús infláció. Majd
az Istencsászár bedobta, hogy szankciós infláció, másnaptól mindenki
ezt harsogta. Ez igen vicces, főleg így parancsra, egyik percről a
másikra. Igaz, hogy háború sem volt, nemhogy szankció, mikor az
árstopokat bedobták, amik tovább emelték az árakat.
Az egészségügy szétesőben. Nem reprezentatív, de otthoni ismeretségi
körömben 6 eset volt mostanában, ahol súlyos, életbe vágó betegség
előfordult, és mindegyikben milliónál nagyobb összeget kellett
összekaparni a családnak, hogy a szükséges vizsgálatokat
elvégezzék fizetősen, mert államiban látható sem volt a várólista vége.
Egy hetedik ismerős államiban csináltatott CT-t, és két hónapja nem
tudja az eredményét.
Különben a most kijött statisztika is hazánknak adja az első helyezést a
rák miatti halálozásokban az egész kontinensen.
Hasonlókat írhatnék az oktatásra is. Nem folytatom, pedig ezt a
területet, (mint volt tanár es egyetemi oktató) sokkal jobban ismerem.
Egy tanár ezer dollárt vagy eurot sem keres legtöbbször, és egy kezdő
egyetemi oktató meg még kevesebbet.
Reggelig lehetne sorolni a szociális problémákat, és hogy
lettek ezek egyre rosszabbak az elmúlt években. A cigányok
felzárkóztatására szánt pénzt is ellopták a vezetők és nyomozás
sincs. (A romák lélekszáma 400 ezer volt a 80-as években, amikor én
leléptem… ma 1 millió fölött van, és a szegénységi ráta közöttük
ugyanolyan magas. Magyarul, semmi nem történt a rendszerváltás óta
sem, csak éppen akkor a 10.4 millió lakosból volt vagy 300 ezer a
szegénységi küszöb alatt, – 3% -, ma a 9.6 millióból van vagy 750 ezer
roma honfitársunk szegénységben – az összlakosság majd 8%-a. Lát
valaki felzárkóztatást?)
Ahogy említettem, a munkanélküliség az egyedüli jó mutató, de az új
állások között igen elterjedt az alacsony hozzáadott értékű. Gondoljunk
bele: hazánk 2008-ban, a nagy válság előtt, előállított 158 milliárd USD
GDP-t (akkori dollárban). 2020-ban a GDP 157 milliárd dollár volt
(szintén akkori dollárban). Közben teremtettünk 800 ezer munkahelyet.
Tehát majd egy millióval több ember állított elő ‘08-ban ugyanannyi
dollárt, mint ’20-ban. Mit mond ez a termelékenységről? És a hozzáadott
értékről?
A példa végére hadd jegyezzem meg, hogy 2008-ban 158 milliárd dollár
annyit ért, mint ma 214 – tehát ha a 2023-as GDP 214
milliárd USD lenne, akkor egyezne meg a 2008-assal, valós éréken.
Viszont az idei GDP maximum az 185 milliárd lesz, tehát mai áron
számítva vagy 30 milliárd dollárral kevesebbet ér a világpiacon, mint a
15 évvel ezelőtti. És mindezt majd egy millió alkalmazottal többen értük
el.
Szóval a kérdés, ez mitől jó? Mitől jó ez az irány? Ez a magyar érdek?
Aztán a politika, nézzük abban mi a jó?
Nagyrészt Toporzékolási és Vétóügyi miniszterünk jóvoltából az utóbbi
pár évben teljesen megutáltattuk magunkat a világban, egy olyan
undorító külpolitikának nevezett cirkusszal, amit már csak azok tudnak
tolerálni, akikhez külföldön is elér az orbáni egybites propaganda és
ebből informálódnak.
Orbán azt mondja, hogy mi magyarok nem azt néztük, hogy a
történelem jó vagy rossz oldalán állunk-e, hanem hogy mi a
történelem magyar oldalán állunk. Az ilyen kijelentések miatt azonnali
távozásra szólítják fel bármelyik európai országban a vezetőt, még a
saját párttársai is.
Akkorát bukna, mint a csuklyáspatkány a látványpékség küszöbén.
Mert egy ország vezetője ilyet meg Afrikában sem mondhat. Tudniillik ez
teljesen figyelmen kívül hagyja a morális és erkölcsi mértékeket, nem
beszélve a jogról. Hogy lehet a magyar oldalt szembe állítani a jó
oldallal? Ezen az elven lehet helyeselni a 200 ezer szerencsétlen Don-
kanyarba küldését? Vagy a 460 ezer zsidó halálba küldését? Mert
akkor állítólag az volt a magyar érdek, hogy hátha visszaszerezzük az
elvesztett területeinket? Állítólag ezért a reményért állt Horthy hadba a
rossz es vesztes oldalon. (És a rossz nem azért rossz, mert vesztes, ha
ne adj Isten győztek volna, akkor is rossz oldal lenne. Ezt egy
országvezetőnek tudnia kell, nyilván tudja is).
Hasonlóképpen, ma milyen magyar érdek kívánja azt, hogy ne a
demokrácia, a szabadság oldalára álljunk, ráadásul úgy, hogy papíron
ide is tartozunk? Ma nincs az Istencsászár mögött a nagy Szovjetunió,
ami ránk kényszerítette a rendszert, vagy mint régebben a nácik tankjai.
Ennek az egésznek egy magyarázata van: ez a propaganda Orbán
hatalomban maradását szolgálja, semmi mást. Ez nem magyar érdek,
ez Orbán érdeke. Ezzel vonja el a figyelmet a rengeteg problémáról,
(másra keni ezeket, es a propaganda ezekről egyébként sem beszél).
Világvégét vizionál, hogy ő lehessen a megmentő, mert ki az a hülye, aki
ilyen helyzetben bizonytalanságot választja?
Az egész rabló- meg maffia-rendszer ezt szolgálja… ha az ország az ő
nevükön van, akkor tök mindegy, ki venné át a hatalmat, úgyis semmi
perc alatt bukik meg…
Ma hazánk az egyedüli az EU-ban, amely akadályozza egyik fő
szövetségesünk tagságát egy másik olyan szervezetben, aminek szintén
tagjai vagyunk. Nyilván ez Putyin elvtársnak és Erdogan testvérnek
tetszik, de komolyan ez a magyar érdek? Ma Magyarország az egyedüli
ebben a szövetségben, amely akadályozza, és nem segíti, hogy Ukrajna
sikeresen védje magát az agresszorral szemben.
Ma Magyarország úgy néz ki a távolból, mint egy hülye gyerek, aki az
iskola udvarán összevissza hadonászik, válogatás nélkül mindenfelé.
Aztán miután minden osztálytársát megbántotta, megsértette vagy orrba
vágta, felrobbantja a szertárat, majd odaszarik a tanár asztalára.
Utána meg indoklásképp azt mondja, hogy azt hitte őt bántani akarják,
és ez volt az érdeke. Vagyis ő csak magát védte.
Ez a magyar érdek?
Tehát a válaszom kérdésetekre, meddig folyhat ez, egyszerű: ameddig
hagyjátok.
Az ismert tanítás szerint az emberek 4 esetben hajlandók változni és
változtatni. Az egyik, ha láttak eleget ahhoz, hogy inspirálva legyenek a
változásra. Ezért kell a primitív propaganda gépezet… igy sosem fognak
látni eleget.
Második, ha eleget tanultak ahhoz, hogy akarjanak változtatni. Erre van
az oktatás lezüllesztése.
Harmadik, amikor elég erősek lesznek ahhoz, hogy változtassanak. Erre
vannak az összeszerelő üzemek és nem a tudás (hanem munka) alapú
társadalom. Europában (Bulgária után) itt legalacsonyabb a bérek, alig
léteznek szakszervezetek, szétszabdalt a társadalom, s ez tetézi a
szolidaritás teljes hiánya.
Végül, a negyedik, akkor fognak változtatni, ha eléggé fáj nekik, és úgy
érzik, hogy muszáj tenni.
Nemrégiben írtam a hűtő es a televízió versenyéről egy másik írásban.
Hogy a polgár nézi a tévét, nyomják a propagandát, milyen jó neki, aztán
kinyitja a hűtőt, hogy na jó vacsorázzunk, és a két élmény alapján
eldönti, kinek van igaza. Tényleg olyan jól élünk-e.
Otthon ma, ez biztos, egyéni szinten érzékelik az emberek, hogy ez az
irány nem jó, (kétharmad ezt mondja), de az elégedetlenség társadalmi
szinten nem tud érvényesülni. Így van ez annak ellenére, hogy minden
adat, minden tény egyértelműen azt mutatja, hogy Magyarország
ismételten a történelem rossz oldalán van, és az orbáni magyar oldal az
megint nem a jó oldal.
Miért? Először is, vagy nincs többségben az európai gondolkodás, vagy
ha igen, akkor a többség nem tud ennek érvényt szerezni. A
rendszerváltás óta nem terjedt el az igazi kapitalizmus, nincs igazi
verseny, (sem véleményekben, sem gazdaságban). Az emberek hagyták
országukat kiírni az európai közösségből, a kontinens peremen vagyunk,
és tagadjuk a közösség legfőbb értékeit. Toporzékolásilag nagyon aktív
es kiváló miniszterünk naponta szidja a szövetségeseinket, amíg semmi
problémát nem talál az agresszív támadónál, az egypártrendszeres kínai
testvérnél, s otthon érzi magát a Türk testvéri diktatúráknál. Ez az irány
érvényesül a napi gondolkodásban, a propaganda eredményeként.
Másodszor, nincs alternatíva, mivel a rendszer elnyomja a más
hangokat, és a propaganda azonnal lejárat mindenkit, aki éppen egy
hajszállal kiemelkedőben van a másik oldalon.
Harmadszor, nincs szolidaritás. Magyarország a világon az egyik
legbizalmatlanabb ország. Amikor megkérdezték őket, mennyire bíznak
az intézményekben, és a társadalom többi tagjában. (Szakmailag ezt a
társadalmi tőke igen alacsony szintjének nevezik). Erről meg vita is alig
folyik, pedig alapvető dolog. (Lásd, milyen hatékonyan működik az
ország, mennyi időbe telik egy bírósági ítélet, egy nyugdíj elintézése, de
ott van az egészségügyi várólisták hossza,vagy az oktatás
hatékonysága).
Negyedszer, van kiskapu. Hazánk mindig is a kiskapuk országa volt.
Mindent el lehet intézni okosban. Ráadásul most ott van egy tárva
hagyott kiskapu: el lehet menni az országból.
Ötödször, a megosztottság miatt az emberek úgy érzik, hogy ők ilyen
szerencsétlenek, de mások jobban élnek.
Végül, az apátia.
Szóval én úgy látom, hogy sokáig fog ez menni – mert sokáig fogjatok
ezt még hagyni. A vonat rég elment, ami most folyik az túl kevés, s túl
későn történik.
Én úgy látom, hogy egy 2-3 milliós szekta tartja túszként az országot, a
többi 5-6 millió szavazóval együtt. Mert nincs összefogás, mert nincs
ellenzék, mert nincs józan ész. Pont úgy látom, ahogy József Attila
fogalmazta meg, „hogy teljes valóságfogyatkozás van Magyarországon.”
Bárcsak nagyot tévednék. Rajtatok múlik.
(A szerző Kanadában élő matematikus, közgazdász, üzletember.)