Marsiék ellen ugyanis büntetőper zajlik, mert a TV2 Tények című műsorában valótlanságokat állítottak László Imre újbudai polgármesterről. A híradós páros női tagja 2021 májusában a bíróság előtt azzal védekezett, hogy neki nincs felelőssége az ügyben, mivel ő csak hírolvasó, akinek fel kell olvasnia az elé tett híreket. „Maximum a helyesírási hibákat javíthatom ki, amit elém raknak azt kell felolvasnom.”
Gönczi Gábor, Marsi híradós társa hasonlóképpen mentegette magát. „Hírolvasók vagyunk, nem felelünk azért, amit felolvasunk, se jogunk se lehetőségünk nincs belenyúlni ezekbe a szövegekbe. Kötelességünk felolvasni, ami előttünk van, mi erre szerződtünk. Nem tehetünk ellene semmit. Az esetek többségében nem is látjuk ezeket, csak az adás előtt.”
Kezdjük azzal, hogy valamire való újságíró nem nyilatkozik a saját kvalitásairól. Nincs szüksége rá, ezért nem mondja magáról, hogy vérprofi, hogy jobb másoknál, azzal sem dicsekszik, hogy a szakma minden szegletét ismeri. Ezt meghagyja a nézőknek, hallgatóknak, olvasóknak – ha sokan nézik, hallgatják, olvassák, az minden más elismerésnél többet ér.
Mindez persze másodlagos, személyiség és értékrend kérdése. Hanem van itt más is. Például az, hogy Marsi, Gönczi és a többiek, akik a közmédiában, vagy a kormányhoz közeli sajtóban dolgoznak, miért érzik szakmai alapvetésnek, hogy hazudjanak. Túl azon persze, amit úgyis tudunk. Hogy ezért tartják őket, hazugságra, hírhamisításra, propagandára lettek szerződtetve. Azért kapják a fizetésüket, hogy ne arról írjanak és beszéljenek, ami van, hanem arról, amit a kormány látni és hallani szeretne.
És persze azt is illő volna végiggondolniuk, amit minden normálisan gondolkodó ember tud: hogy semmi sem tart örökké. Még Orbán hatalma is véget ér egyszer. És lesz idő, amikor az újságjaikat, tévéiket és rádiókat sem fogják közpénzből teletömni hirdetésekkel, pénzzel. Eljön az idő, amikor majd nem lesz elég megfelelni, hanem át kell térni az igazmondásra.
Mit mondanak majd akkor Marsi, Gönczi és a többiek? Azt, hogy fiatalok voltak és kellett a pénz? Nem tehetettek mást, parancsra tették? Azzal védekeznek majd, hogy ha nem ők hazudnak, hazudik helyettük más? És az emberek még mindig jobban jártak, hogy ők mondták nekik a valótlanságokat, mert mások még náluk is gyalázatosabban hazudtak volna.
Értsük meg őket, mondja majd Marsi, Gönczi és a többiek, akik egyszer még nagyon fogják szégyellni magukat. Kiadásaik vannak, költségeik. És a megélhetés is egyre drágább. Menjünk csak ki a piacra, nézzük meg, hogy mennyibe kerül egy tojás, egy kiló krumpli.
Számtalan magyarázat lesz, mentség egy sem.
Sorra jönnek majd elő a magukat sajnáltatók, akik önmagukkal is megpróbálják elhitetni, hogy jó ügyet szolgáltak. Szavakat, szánalmas félmondatokat rángatnak elő, amelyekkel azt igyekeznek igazolni, hogy ők valójában belülről bomlasztottak.
Mit mondanak majd a gyerekeiknek, unokáiknak, akik megkérdezik: apa, miért hazudtál? Anya, igaz az, hogy ti egy időben gátlástalan gazemberek voltatok?
Lesznek kérdések.