Posted by Vakmajom
>2010 óta 1400 százalékot emelkedtek a török ingatlanárak – de ácsi, vigyázat, török lírában mérve, ami a helyi gazdaságpolitika miatt játékpénz lett, fabatka!
Az euró ugyanezen idő alatt 2 líráról 21-re ment fel, ami több mint 1000 százalékos emelkedés, szóval valójában “csak” 40-50 százalékot mentek az árak valódi pénzben mérve. Isztambulban a centrumban például a 2010-es 1700 euró per négyzetméterről a mostani körülbelül 2500 euró per négyzetméterre. Valójában csak annyi történt, hogy az ingatlan tulajdonlása védelmet nyújtott az állam inflációval való kifosztása ellen, klasszikus ősöreg hedge, a devizával meg a részvénnyel (=olyan cégben tulajdonnal, ami az inflációt át tudja hárítani a vevőkre) egyetemben. Az azokban lévő tőkét nem tudták játékpénzzel elinflálni, tartotta az értékét, pláne, amikor 100 százalék fölötti infláció mellett 10 százalék volt a kamat, és boldog boldogtalan elsősorban nagyvárosi ingatlanba mentette a pénzét hitelből is, hogy megtakarítása érjen valamit.
Igazából nem elsősorban az ingatlan ára ment föl, hanem a pénz ér ennyivel kevesebbet. Persze igy is szép teljesítmény ahhoz képest, ha valakinek nem volt semmije, és most az elinflált, lírában kapott béréből képtelen megfizetni a kaját meg a lakhatást. Tízmilliók szegényedtek el. Az elbaltázott undortodox populista politika miatt kifogy a mekkmester a forrásból, marad az inflációval való „kifosztás”. Majd a szavazók döntenek, ha még egyáltalán dönthetnek, arról, hogy kérnek-e ebből folytatást.
Egyébként akár képesek ezt megérteni a választók, akár nem, az autokráciák garantáltan elszegényedéshez vezetnek, evolúciós zsákutcák, egyszerűen kilopják a gazdaságból a növekedés forrását, nincs bennük kilátás gazdasági prosperitásra. Szóval, ha ezt a modellt a törökök megtartják, magukra vessenek, megérdemlik a sorsukat…
Elképesztő drágulás itthon is írja a penzcentrum.hu
Bár az ingatlanárak emelkedése majd minden országban szinte állandó volt az elmúlt évtizedben, sokat mondó, hogy az eurózónában például átlagosan „csak” 45 százalékos volt a drágulás. Nem is igen találni nyugat-európai országokat a drágulók top 30-as listáján. Ezzel szemben Magyarországon egészen elképesztő, 168 százalékos volt a nominális drágulás mértéke. Ez azt is jelenti, hogy világszerte a hatodik legnagyobb drágulást éppen hazánkban regisztrálták. Az európai országok közül egyedül Észtországban (átlag 196 százalékkal emelkedtek az ingatlanok árai), illetve Izlandon (ahol 202 százalékos volt a nominális drágulás) volt ennél is drasztikusabb az áremelkedés.
Régiós szinten egyébként csak Csehországban, illetve Ausztriában mértek a magyarországit megközelítő mértékű drágulást. Előbbi szomszédunknál 130 százalékos, míg utóbbinál 118 százalékos volt az emelkedés mértéke. Ezeken kívül Szlovákia haladta meg éppen valamivel a világátlagot, de jól látszik, hogy mind EU-s, mind pedig közép-európai szinten elég extrémek a hazai adatok.
Fontos különbség persze, hogy míg a régió legtöbb országában leginkább „csupán” az infláció, vagy adott esetben egy-egy elhibázott gazdaságpolitikai döntés pörgette az ingatlanárakat, addig nálunk rendszerszintű átalakulás ment végbe a piacon. A kutatásban is vizsgált időszak közepén, egész pontosan 2015 júliusában vezette be a kormány a CSOK-ot, mely gyakorlatilag azonnali ütemes drágulást hozott a lakáspiacon. Mivel pedig a támogatási forma iránti kereslet töretlen, vélhetően sokáig megkerülhetetlen tényező marad majd a lakhatási lehetőségek, illetve a lakásárak vizsgálatánál. A CSOK ugyanis nem csak az azon keresztül tízmilliókhoz jutóknak, hanem minden vásárlónak drágítja, nehezíti a normális lakáshoz jutást. Leginkább ennek és az energiaválságnak az eredménye tehát, hogy ma már szinte lehetetlen olcsó lakáshoz jutni.