Posted by Merkur.de
>Hszi Csin-ping kínai vezető azért marad hamarosan magára Kelet-Európában, mert rosszul választja meg a partnereit – írta a Foreign Affairs című amerikai folyóirat, amelynek cikkét most a Merkur.de német portál közölte. Kína jó ideje igyekszik megvetni a lábát Kelet-Európában, de ebben az utóbbi időben visszaesések érték, szakértők szerint azért, mert rosszul választotta meg a politikusokat, akikre ebben támaszkodik, mint például Orbán Viktort, vagy Aleksandar Vucic szerb elnököt. A 2010-es években Közép- és Kelet-Európában még számos ország pályázott arra, hogy „Kína európai kapujává” legyen, de ma már senki nem törekszik erre a címre. Kína elvesztette a térséget, nem csak azért, mert Peking nem tudta, hogyan tudná helyesen alakítani az itteni államokhoz fűződő kapcsolatait, hanem mindenekelőtt azért, mert ezeket a kapcsolatokat messzemenően az aktuális hatalmasokra építette. Ez ellentétben áll a kínai diplomáciáról alkotott általános felfogással, és azzal a móddal, ahogyan Kína a kétoldalú kapcsolatokat általában építeni szokta. A hangsúly általában azon van, hogy a helyi elitekre a belpolitikán túlmenő, széles téren gyakorolnak befolyást, hogy a kapcsolatok minősége hosszútávon, esetleges hatalomváltások után is fennmaradjon. A közép- és kelet-európai térségben azonban Kína nagymértékben bizonyos politikusokra tette a tétjét, de a demokrácia turbulenciái nagyrészt kiszorították a hatalomból Peking kedvenceit.
Pekingnek a térséggel kapcsolatos stratégiája sokáig abban állt, hogy olyan politikusokkal épített ki szoros kapcsolatokat, akik eleve Kína-barát magatartást mutattak. Ez a politika a kétezertízes években ért a csúcsra, amikor létrehozták a 16+1 elnevezésű együttműködési fórumot. Ám ezzel Kína bekerült a térség országainak belpolitikai vitáiba is. Most a politikai légkör a térség számos országában Kína kárára változott. A cikk legutóbbi példaként Csehországot hozta fel, ahol Pekingnek Milos Zeman elnök egy évtizeden át szoros és hűséges barátja volt, de most Petr Pavel lépett a helyére, és Kínának már nincs barátja a hatalomban – írta a szerző a Kínával kapcsolatos csehországi mutatkozó fejleményeket. Peking veszteségeinek a listája egyre bővül, mert hasonlóan alakult a helyzet Romániában és Görögországban is, ahol Peking Victor Ponta román, illetve Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnökre épített. Az írás szintén ismerteti a kapcsolatok romlásának ottani hátterét is. A szerző megállapította: mindennek a fő oka az, hogy Kína ezekben az országokban túlságosan is a hatalmon lévőkhöz fűződő kapcsolatokra épített, és nem fektetett elég energiát az elitekhez fűződő kapcsolatok diverzifikálásába, a köz támogatásának megszerzésébe. Ellenkezőleg: nem értette meg, hogy a térség valaha kommunista országaiban a lakosság jelentős részei, és az azokat képviselő pártok kritikusan állnak majd szemben Kínával, ha az túl közel kerül olyan politikai vezetőkhöz, akiknek az arculatát a populizmus, a tekintélyelvűség, vagy a korrupció határozza meg.
„Ez történt Magyarországon is, ahol legalább hatalmon maradt Orbán Viktor. Kína azonban az Orbán és Peking közötti szoros viszony, valamint a Pekinggel kötött üzletek kapcsán felmerül korrupciós gyanúk miatt Kína az Orbánnal szembenálló ellenzék célkeresztjébe került. Orbán a Kínához fűződő jó kapcsolatokat arra használta fel, hogy érvényesítse befolyását az EU-ban, dicsekedjen nemzetközi sikereivel, és megtartson néhány európai szövetségest” – írta a szerző, majd a Kínával kapcsolatos, Magyarországhoz hasonló szerbiai helyzetet részletezte. Megállapította: ma rossz fényt vet Pekingre, és bevonja Kínát az érintett országok belpolitikájába, hogy Közép- és Kelet-Európában olyan hatalmon lévőkkel ápolja a kapcsolatot, akiket sok esetben tekintélyelvű és korrupt módszerek alkalmazásával vádolnak. Így Kína maga tette önmagát célponttá a térség Európa-barát részeinek szemében, és a legtöbb országban ezek vannak többségben. Kína sikeresebb volt más térségekben, ott, ahol szélesebb körben építkezett a politikai elitekben, és ahol olyan gazdasági kapcsolatokat tudott kiépíteni, amelyek kiállják a hatalomváltás próbáját. Ám Peking a közép- és kelet-európai térségben nem mutat érdeklődést az adott országok egészével való együttműködés, az intézményes kapcsolatok kiépítése és a közvélemény megnyerése iránt. Ez pedig azt mutatja, hogy Peking valójában nem érti, hogy hogyan működnek a demokráciák, és hogy hogyan lehet olyan tartós kapcsolatokat építeni, amelyek túlmutatnak a kevéske Kína-barát politikuson. Emellett azt is mutatja, hogy Peking a hosszú távú gondolkodás helyett inkább a rövidtávú megoldásokat részesíti előnyben, mégpedig néhány olyan politikusok személyében, akikben megbízhat, és akiket könnyen meg tud nyerni a maga számára. Közép- és Kelet-Európában évről évre változik a politikai tájkép, és ezzel változik Kína térségbeli pozíciója is. Míg 2012-ben úgy tűnt, hogy Kínának 16 barátja van a térségben, ma már fennáll a veszély Peking számára, hogy egy szép napon már egyetlen ország sem lesz errefelé, amelyet barátjának nevezhet – írta a szerző.
(https://www.merkur.de/politik/china-osteuropa-orban-vucic-ungarn-serbien-tschechien-xi-demokratie-
wirtschaft-zr-92191219.html )
Fordította: Horváth Júlia
Címkép: Orbán és Hszi