Posted by Barthalas Zsuzsa
Amikor a szülők nem bíznak, nem várnak, csak kimenekítik a gyerekeiket…
Lesz annak már 8 éve is, hogy egykori pedagógus-házaspár barátaink „hirtelen felindulásból” eladták a két kezükkel újjáépítgetett, csinos kis házikójukat és elköltöztek a Fertő-tó túloldalára, Ausztriába. Mert elszakadt a cérna, mert nem bírták tovább nézni, hogy alsó tagozatos gyerekeiket bedarálja a „rendszer”, hogy se fejlesztés, se boldog iskolás lét, se kilátás arra, hogy bármi változni fog. Mivel korábbi kényszer- pályaelhagyóként már olyan munkájuk volt, hogy nem kötötte őket földrajzi helyhez és volt némi egzisztenciájuk is, „csak” bátorság kellett ehhez a lépéshez. A gyerekek egy év alatt gyorsan magukra rántották a német nyelvet, lettek barátaik, s mivel korábban az otthoni magyar iskola agyonhajtva kitaposta belőlük, hogy kicsiként pár hónap alatt, feszített tempóban tanulják meg azt, amit az osztrák kisgyerekek lazán, játékosan, vidáman egy-másfél év alatt, ezért ők kezdetben tényleg „pihenhettek”, csak a nyelvtanulással volt dolguk az első évben. Szinte varázsütésre elmaradtak az éjszakai felriadások, bepisilések, a reggeli hasfájások, sírógörcsök, a szorongások okozta pszichoszomatikus tünetek, amikkel anno a kétségbeesett szülők rohantak velük orvoshoz, pszichológushoz.
Boldog, iskolába járni szerető, mentálisan teljesen helyrejött, harmonikus gyerekek lettek belőlük egy év alatt, tehát a szülők akkori bátorsága valóban megérte! Miért nem kerestek akkor az erőszakkal egyházi fennhatóság alá hajtott, katolikussá tett körzeti iskola helyett egy szabad levegőjű, gyermekközpontú iskolát? Azért, mert az alternatív suliknál már akkor is várólista volt Budapesten és azért, mert nem akarták naponta másfél órán át aszaltatni a gyerekeket az autóban a pesti dugóban a fizetős suliig és vissza. Ausztriában mehettek a gyerekek gyalog és rollerrel, csapatban, a társaikkal együtt, teljesen önállóan, szabadon. Amikor a vidéki Magyarországon élő és a NER migránsellenes kampányától megfélemlített nagypapa megtudta a hírt, hogy kisunokái osztrák kisiskolások lesznek, felháborodva kelt ki magából. Közölte, hogy ő bizony sosem fogja meglátogatni őket a határ túloldalán, mert ott terorristák élnek, s hogy milyen felelőtlen anya az olyan, aki egy olyan veszélyes országba viszi a gyerekeit, mint Ausztria! Mert nem a többdiplomás, sikeres, nyelveket beszélő lányának hitt, hanem annak a doboznak, amit nyugdíjasként nézett! Szó szerint tombolt, szitkozódott és visszaharsogta, az akkori Fideszes-finkelsteines goebbelsi mintára készült aljas félelemgenerátor és xenofób-rasszista migránsellenes kampány galád, embertelen üzeneteit. Őt, a nagypapát már nem lehetett (és azóta sem lehet) megmenteni. A tudatmegszállás áldozatai lettek az ehhez a nagypapához hasonló, vidéken, kistelepüléseken élő, egyszerű, a tudati feudalizmusba visszahajtott, ún. „istenfélő” emberek. Már akkor megdöbbentő volt, hogy milyen sikeresnek bizonyult a „NER-szolga egyházak” segítségével ez a populista-nacionalista: „isten-haza-család” hamis szenthármasára fűzött „elmeprogramozás”, hogy a 21. században is eszköz lehet a vallás a félelemben tartáshoz, lebutításhoz, ha az egyház az állam szolgálólányává szegődik, miként a feudalizmusban! (Itt most csakis a NER- propaganda célok „kiszolgálóira”, és nem az államhatalmi befolyásnak csendben, úgymond „fű alatt” ellenálló papokra, lelkészekre gondolok!)
Na de miért is jutott mindez most eszembe? Azért, mert ma már magyar szülők ezrei, tízezrei járatják gyermekeiket osztrák iskolába (minden 100. magyar gyermeket!!!), vagy úgy, hogy a határon átkelve „ingáztatják” őket, vagy úgy, hogy felégetve maguk mögött mindent, inkább odaát kezd a család új életet! Azt szoktuk mondani, hogy a még „puha” féldiktatúrákból emigrálók a „lábukkal szavaznak”. Meg azt is, hogy sokan keresik az egyéni megoldásokat, kiskapukat a közösen kiharcolt, a teljes társadalmi összefogással elérhető nyomásgyakorlást, a rendszer megdöntése helyett! Amit el tudnak érni az emberek Európa nyugati felén, az igazi polgári demokráciákban tüntetésekkel, sztrájkokkal, arra a meghunyászkodásra, kibekkelésre kondicionált, a polgárosodásban félúton megrekedt magyar társadalom nem képes.
S mivel a félig-meddig polgárosodottak MOST, a JELEN-ben keresik maguk számára a megoldásokat, s mivel a családjuk, a gyerekeik jövője a tét, ezért gyorsan kell döntést hozniuk, alternatív útvonalat keresniük, nem várhatnak a demokrácia-tudatosságra képtelen, a hatalom által sikeresen „megszálltak” öntudatra ébredésére! Bár hozzáteszem, hogy ha már kimenekítették a NER jövőfelélő, emberdaráló rendszeréből a gyerekeiket, akkor válnának maguk is igazi demokratákká, igazi polgárokká, ha tennének azért, hogy a társadalom egészének is jobb legyen! Ehhez kellene megtanulniuk a szolidaritást, a felelősségvállalást, a politikai mezőben felvállalt aktivizmust és felmutatni végre azt a bizonyos civil kurázsit! Amíg ez nem történik meg, addig tovább fogy az idő, fogy a szabadság, fogy a levegő és a Kisgömböccé hízó hatalom szép lassan felfalja mindenki álmát, a kényszerből, vagy széllel szemben is bátran küzdő maradók életét…
A hír, amelyre reagálva ezt írtam, itt olvasható: https://g7.hu/adat/20230321/minden-szazadik-magyar-
gyerek-mar-ausztriaban-jar-iskolaba/