Posted by Pársoros jegyzetek
>Nagy Bandó András
>Akkora a veszélyhelyzet, hogy a Holdról is látszik… Először is: tessék megnézni, hogy tavaly, az ugyanekkora veszélyhelyzetben mit tett a kormányfő, amikor a Magyarország szomszédságában zajló orosz–ukrán háború miatt kialakult humanitárius katasztrófa kezeléséhez és a nemzetközi, gazdasági változások következményeinek kivédéséhez biztosítania kellett, hogy hazánk továbbra is hatékony, gyors nemzeti válaszok kialakításának lehetőségét kaphassa. Nos, mit tett? Például az Adrián töltötte a szabadságát, mert a tenger gyümölcsei, legfőképp a kaviárok frissítik az agyat, és gyorsabbá teszik a reagálást.
Így szóltak az ezzel kapcsolatos hírek: a kormány a veszélyhelyzet további 180 napra történő meghosszabbítására tesz javaslatot „annak érdekében, hogy „minden szükséges eszköz rendelkezésre álljon a menekülő emberek segítésére, támogatására, elhelyezésére, valamint a felmerülő káros gazdasági hatások kivédése, a következmények enyhítése érdekében, továbbá annak biztosítása végett, hogy az ország mielőbb maga mögött hagyja a háború káros következményeit.” Összegzésként: „Mindez a rendeleti kormányzás folytatását jelenti.”
Ebből az egészből ezek a szavak foglalkoztatnak igazán: „minden szükséges eszköz rendelkezésre álljon a menekülő emberek segítésére, támogatására, elhelyezésére.” Már csak azért is, mert emlékeim szerint a kormány által üldözött, nem CÖF-ös (fizetett) és nem ál-, hanem igazi civilek segítettek és segédkeztek az ukrán–magyar határon, amikor naponta érkeztek a menekülő emberek, na jó, volt egy nap, amikor a filmes archívum és a dokumentálás kedvéért a kormányfő is tiszteletét tette a határon. A pályaudvarokon is a valódi civilek szervezkedtek és tevékenykedtek, hogy ellátást kapjanak az immár nem migráncsnak nevezett menekültek. Idő kellett ahhoz, hogy a rendeletileg kormányzó hatalom is részt vállaljon ebből.
Ez persze egy részkérdés, az igazi az, hogy mennyiben különb, mitől másabb ez a rendeletinek mondott kormányzás a „normálistól”? Talán annyiban, hogy egyértelművé teszi azt, amit egyéként is tudunk-látunk: mi oldjuk meg a bajokat, ellenzék és civilek nélkül, ahelyett, hogy azt tennénk, ami ilyenkor normális lenne, jelesül: összefogva, „nemzeti együttműködéssel”, ha már erre még rendszerünk is van. Adott 135 bátor ember, csupa békepárti, olyanok, akiket csöppet sem érint a háborús infláció, olyanok, akik között egyetlen olyan sincs, aki egyszer bátran a nem gombot nyomná meg, amikor nem ért egyet rendeleti kormányfővel. Persze ezen már meg sem lepődünk, hisz ők egyenként és együtt részesei és haszonélvezői a 2010 óta tartó rendeleti kormányzásnak. Talán nem is értik, mért kell ezt az egész cirkuszt egy meghosszabbításról szóló bejelentéssel megbolygatni.