Posted by Tamás Ervin
>A Russian Ocean Way nevű trimaránon orosz tengerészek próbálták meg körbehajózni a
Földet, de március 16-án hajótörést szenvedtek Chile partjainál – olvastam a Hvg.hu
portálján. Az orosz tengerészek 2021 júliusában indultak útnak Kronstadtból, és azóta több
mint 13 ezer tengeri mérföldet tettek meg, 13 különböző ország partjai mentén hajózva. Idén
február végén hagyták el a chilei Talcahuanót, majd március közepén viharba kerültek. Mivel
nem tudták megjavítani a hajó megrongálódott kormányszerkezetét, a matrózok vészjelzést
küldtek, amelyre a Sounion nevű hajóról érkezett válasz.
A Sounion kapitánya Mariupolban élt, egészen addig, amíg az orosz hadsereg inváziója miatt el nem kellett menekülnie onnan. A vészjelzésüket vevő Sounion körülbelül öt óra alatt találta meg a bajba került hajót, a
nagy hullámok miatt pedig több órába került, mire kimentették az orosz tengerészeket, akik
később szembesültek azzal, hogy ukránok mentették meg őket.
Csak egyet lehet érteni az orosz hajó kapitányával, aki kifejtette: „A tengeren mindannyian
egyforma távolságra vagyunk Istentől – a kinyújtott kéz távolságára.” A két ország véres
háborújának még az említését is elkerülte, természetesnek véve a mentést. És ez így van jól.
Mégis nehéz felülemelkedni a gyűlöleten, az emlékezetből kitörölni az egyre csak üszkösödő
romokat, amelyeket nemzedékek hordoznak magukban, s adnak további muníciót belőle
utódaiknak. Közben vannak az életben olyan helyzetek, amikor fogoly tart életben foglárt,
haragosok mentik ellenlábasaikat, s különösen akkor válik mindez megejtővé, amikor a
történelmi sérelmeket hallgattatja el az emberiesség.
Annyira ritkák ezek az esetek, hogy filmek, regények szoktak készülni belőlük, amolyan példabeszédek, amelyeket képtelenekvagyunk sokszorosítani, utánozni, magasba emelni. Több médiahelyet foglal a vandalizmus, a brutalitás, az erővel való kíméletlen visszaélés, erőszak. A fogyasztó inkább ezekkel
találkozik, raktározza el magába, gyarapítva képzeletbeli bosszú-arzenálját, észre sem véve
azt, hogy kiszolgáltatottságát leplezi a nálánál kiszolgáltatottabbak megtaposásakor.
Nincs egy cseppnyi emelkedettség ezekben a történetekben, csak végtelen keserűség a
leegyszerűsített sémák tömlöcében. Vannak azonban alkalmak a kitörésre, pillanatok,
amelyek képesek kitörölni az előre legyártott programokat, pogromokat. Emberek, helyzetek
követelnek ki maguknak szolidaritást, együttérzést, segítségnyújtást, amúgy az evangéliumi
tanítás fő alaptételét, amit szóban hirdetni jóval könnyebb, mint tettekben megmutatni.
Kisebb-nagyobb esetek, apró, lényegtelennek látszó, hétköznapi történetecskék jelennek meg
az online felületeken, hálatelt sorok zárulnak rendre azzal, hogy „lám, ilyen is van…”
Egy csúcsbeállításra törekvő izraeli hegymászó hagyta félbe a túrát azért, hogy egy
szerencsétlenül járt török kollégáját megmentse. Eszelős utat tett meg vele ereszkedés közben,
mivel a társ alig volt magánál. Összefagyva, sérülésekkel tele értek le az alaptáborba. A
csúcskísérlet tehát elmaradt, az eszmei mondanivalót pedig naponta zúzzák össze, lökik a
szirupos mese világába saját rémtörténeteink.
Címkép: Megmentett oroszok