Posted by Fábián András
>Úgy tűnik, mintha egyre kevesebb lenne belőlük, de még mindig szép számmal ténykednek hivatásos, vagy amatőr trollok a közösségi felületeken. Magam is többször foglalkoztam már a hivatásszerű trollkodást zászlajára tűző Megafonnal. A cég immáron Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft., amelynek igazgatója, Kovács István egyben az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója. A Kft. újabban már isten áldásával működik, erről egy nemzeti érzelmű papbácsi, bizonyos Bese Gergő atya gondoskodott kegyesen.
Az Alapjogokért Központról ugye sok mindent el lehet mondani, csak épp azt nem, hogy pont az alapjogokért küzdene, bármennyire is igyekszik ezt bebizonyítani. Pedig a fent nevezett Kovács István egy nyilatkozatában “tök őszintén” és hót komoly pofával bevallotta, hogy “nincsen semmilyen formális kapcsolat semmilyen politikai erővel, sem szervezeti, sem finanszírozási ügyekben”. Legyünk korrektek. Valóban nincs formális kapcsolat. Informális kapcsolat van. Az is igaz, hogy politikai párt nem finanszírozza őket. Állami, költségvetési pénzekből gazdálkodnak. Arról meg ki tehet, hogy ezeket momentán éppen a Fidesz és annak fő kommunikátora, Orbán jobbkeze (már nem Matolcsyé az a kéz!), Rogán Antal kezeli. Egyszer még majd az is megér egy szösszenetet, hogy hogyan került Rogán arra a magas lóra. Nagyjából hasonló lehetett karrierjének indulása Mészáros Lőrincéhez.
Két zsírosdeszka közt Orbán azt találta mondani Lörkének, hogy nem lehetsz te annyira sötét és hülye, hogy én ne csináljam meg belőled az ország leggazdagabb emberét. Kerül, amibe kerül. Orbán afféle dafke-gyerek, betartja a szavát, akármit is mondjon. Olyan tökös gyerek ő, aki meghosszabbítja a semmire sem jó ötleteit. Ha úgy tetszik neki, tudjuk, akár Lovasberényig is. Kerül, amibe kerül. Közpénz nem számít. No így lett a Rogán gyerek is afféle Orbán személye körüli mindenes miniszter, legbensőbb bizalmas és minden titkok tudója. Emlékszünk még, amikor Orbán ellátogatott a kies Szakonyfaluba, ahol a Rogán család kitörő lelkesedéssel fogadta a nagy embert. (Akkoriban még Cilike volt a menyecske, azóta Rogán Barbira váltott, de ez mellékszál. Tudjuk, hogy Cili sem járt rosszul, amikor megkapta a válás-díjat). Na ezen a Szakonyfalui kiruccanáson, két pálesz között ígérte meg a jó és kedves vezető a szerető édesanyának, hogy egyet se aggódjon, a Tóni gyereken rajta tartja majd a szemét. Minden rendben lesz. Hát a Tóni gyerek nem is panaszkodhat. A mi panaszaink meg senkit sem érdekelnek. Szóval, ez a Tóni gyerek foglalkozik Orbán legmocskosabb ügyeivel és higgye el a kedves olvasó, ezek közül csak az egyik és nem is a legrosszabb ez a trollgyár.
Nem mellesleg a saját kis mocskos ügyeit is intézi a Tóni, a Barbival és az Ádámmal, mint arról a Völner-Schadl nemzeti méretű korrupciós ügy kapcsán – igaz, csak szőrmentén – értesülhettünk. Nos, ez a Megafon-dolog is nyilvánvalóan a mi Tóninknál fut össze. Röviden úgy összegezhetjük, hogy mindenki rossz, és gyalázatos, aki nem Orbánt és a NER-t magasztalja. Beléjük kell fojtani a szót, ízekre kell szedni a propagandától eltérő véleményeket. Nevetségessé kell tenni mindazon értékeket, amelyek miatt a demokratikus gondolkodású magyar felemelik a szavukat. Zavart kelteni az egészséges gondolkodású agyakban, és ezzel szolgálni a kedves vezetőt. A módszertan átadása szakképzési formában, négy napos turnusokban történik. Azzal toborozzák a naiv fiatalokat, hogy itt az alkalom, amikor elmondhatják a véleményüket.
Aztán, hogy mi a véleményük, arról szól a kurzuson a képzés. Itt kell megadni a folyószámla számokat is, ahová a majdani teljesítmény után járó honort utalják majd. Csak a hülye dolgozik ingyért, nemzeti lelkesedésből és Orbán iránt érzett fékezhetetlen szeretetből. Állítólag olyan tökélyre fejlesztette ez a Tóni a troll-agytrösztöt, hogy az minden reggel kiküld a kormányzati tótumfaktumoknak egy sillabuszt: ha netán valamiféle “nem baráti” újságíróba botlanának (ami a rendszer lényegéből fakadóan elvileg amúgy alapból kizárt, de mit lehet tudni), akkor milyen kérdésre mit kell kitérően és semmitmondóan válaszolni. Vagyis a trollkodás kormányzati szinten is működik. Ennél egyszerűbb, amikor az ellenzéki állampolgárt próbálják elhallgattatni a közösségi felületeken. Mondjuk egy közismert, a demokrata gondolkodásúak körében nagy elismertségnek örvendő és szeretett előadóművész születésnapja van. Röviden, de sokan köszöntik őt ebből az alkalomból. Jön a troll és egyetlen mondatot vet oda. “Elég volt már ebből a demokratából, elhúzhatna már az örök vadászmezőkre.” Azonnal kitör a parasztgyalázat, mert az ember már csak ilyen.
Attól kezdve senki nem foglalkozik a NER rendszeridegen demokratával, mindenki ezt a nyomorult trollt, ezt a műembert kezdi el ütni verbálisan, kemény szavakkal. Műember, mert ha ránéz valaki a profiljára, látható, hogy még soha semmi nem történt vele, ezzel szemben általában több egyetemet is végzett, magasan kvalifikált, ráadásul öt-hat ismerőse is van, meg egy stockfotó profilképe. Mindegy. Ennek feltárására az egyszerű és felháborodott polgár nem fordít sem időt, sem energiát. Elküldi a nemszeretem illetőt a kedves édesanyjába. Aztán már ugrik is a következő, aki megmondja neki, hogy mivel játsszon inkább, mint hogy itt rombol. A rendszer tehát működni kezd, a csevej már a trollról folyik és nem az amúgy fontos és érdeklődésre érdemes tartalomról. Bármilyen témát említhettem volna, ami a rendszer szívének nem kedves megközelítésben vetődik fel: az egészségügy, az oktatás, az infláció, a brutális államadósság és még hosszan sorolhatnánk, a trollok vizsla tekintete észreveszi a bajt, és azonnal le is csapnak. Én most szándékosan nem rettenetes helyesírással idéztem a “hozzászólást”, de az is trollkodás elengedhetetlen része, hogy gyönyörű anyanyelvünket megcsúfoló szarvashibákat tegyenek a szövegbe. Akkor a nyelvőr demokraták lendülnek dühödt támadásba. Előbb csak arra hívják fel a figyelmet, hogy hogyan kell az adott szóborzadály(oka)t pontosan leírni. Aztán arra, hogy milyen nemzeti érzelmű illető az, aki helyesírni sem tud magyarul. Ettől kezdve megint ömlik a szó a troll édes szüleivel való teendőkre vonatkozóan. A lényeg már megint nem érdekel senkit. Vannak aztán nem kevesen, akik a közösségnek szánt posztot el sem olvassák, egyből belecsapnak a lecsóba és azonnal közlik a szakértő véleményüket. Vagyis a közpénzen működtetett Megafon a kormány számára nem kidobott pénz.
Működik. Szele Tamás kolléga nem is olyan régen írt egy cikket az orosz titkosszolgálat által több száz fővel működtetett troll-központokról, amelyek az oroszok elleni politikai kritikát hivatottak blokkolni. Vagyis senki ne gondolja, hogy ha “beszól” egy ilyen trollnak, akkor kész, annyi, vége. Ez őket nem zavarja, nem is érdekli. Egyet lehet tenni velük. Figyelmen kívül kell hagyni, el kell siklani az ügyködésük felett. Érdektelen. Mindezt annak ellenére írtam le, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy alig lesz valaki, aki ezt a glosszát elejétől a végéig elolvasná, és aztán azt mondaná, hogy úgy legyen.
Címkép: Bese Gergő atya szelfije