Posted by Bóta Gábor
>Fodor Tamásnak, mint repülőtéri takarítónak és Blasek Gyöngyinek, mint
szintén reptéri rendőrnek, általában be nem áll a szájuk. Afféle Hacsek
és Sajó kabarépáros ők, csak alulnézetből. Évődnek, vitatkoznak,
bölcsességeket, de ugyanúgy hülyeségeket is mondanak, mindenről van
véleményük, és ehhez sok mindent látnak is. Ők avatnak be minket e
mai kocsmába, a Dekameron 2023 előadásában.
Ők kezdik a játékot, szinte az ő szemszögükből látjuk a repülőteret, ami
afféle népek kohója. És jelenetek összekötője. Tíz jeles szerző írt
ugyanis jeleneteket a Budapest Bábszínház produkciójához, melyeket
elég laza szállal kötnek össze a repülőtéri szituációk, amelyekben
általában nyüzsögnek, rohannak, bőröndöket cipelnek, kapkodnak,
várakozgatnak a szereplők, akik valóságos embermustrát képeznek.
Szikszai Rémusz rendező -, aki Shakespeare-től A vihart már színre vitte
a Budapest Bábszínházban, amiben pedig ráadásul Fodor alakítja
Prosperót, aki viszont jó néhány bábelőadást állított színpadra a Stúdió
K-ban – eszelte ki a pandémia alatt, hogy ez hasonló szituáció, mint amit
Boccaccio megírt a Dekameron száz epizódjában.
Abban éppen pestis járvány dúl, nem mehetnek sehová az emberek,
bezártan történeteket mesélnek egymásnak. De Szikszai csak ötletet
merített a klasszikusból, ő azt eszelte ki, Gimesi Dóra dramaturggal
hathatósan szövetkezve, hogy több írótól kér a Covid által ihletett
történetet. Aztán ehhez hozzájött az orosz-ukrán háború, ami szintén
óhatatlanul témává vált, bár ezt senki nem kívánta. Majd már arról volt
szó, hogy nem kötött a téma, a lényeg, hogy a korunkról szóljon, amit az
előbbiek azért elég nehezen kikerülhetően meghatároznak. Jászberényi
Sándor, Závada Péter, Háy János, Székely Csaba, Parti Nagy Lajos,
Tasnádi István, Gimesi Dóra, Fábián Péter, O. Horváth Sári írtak kis
darabokat, Szikszai keretjátékot ötölt ki hozzájuk. Az már rajta és a
dramaturgon múlott, hogy az előbbi felsorolásnak megfelelő sorrendben
láthatjuk a jeleneteiket.
Az első az orosz-ukrán háborúról regél, az utolsó a felmelegedés miatt
töredező jégtáblákról, a Föld kizsákmányolásáról, az emberek és az
állatok élőhelyeinek pusztulásáról. Az előadásban kongatják a
vészharangot, de ez közel sem azt jelenti, hogy csupa búskomorságbot
zúdítanak ránk. Örkény István a Pisti a vérzivatarban című drámájában
olyan borzalommal is mert viccelni, mint az emberek Dunába lövése.
Ezzel még inkább megmutatta ennek a totális képtelenségét,
hátborzongató szörnyűségét. Az első jelenetben is ez történik, amiben
két magyar tévés újságíró Ukrajnából, a háborús övezetből hazafelé
tartva, balfékek módjára viselkedik, a másikat korholja, és ez a
legnagyobb vész, a zimankós hideg, az autójukban fogyatkozóban lévő
benzin dacára, annak ellenére, hogy rettegnek tőle, hogy puskavégre
kerülnek, mulatságos. De, amikor valószínűtlenül hatalmas óriásbáb
képében egy ukrán katona az útjukat állja, azért bennük és bennünk is
megáll az ütő. Ugyanakkor azért ennek a behemót fickónak a látványa,
bármennyire fenyegető is, akár megtestesíti a háború hideglelősségét,
kiszámíthatatlanságát, röhejes is, mert szürreálisan valószerűtlen.
A báb műfajában bármilyen lény megjelenhet, formában, színben,
méretben a legnagyobb képtelenségek is megvalósíthatók. Bárki és
bármi nyugodtan repülhet a levegőben, összetöpörödhet, megnőhet,
lefogyhat, meghízhat, bármiből bármivé változhat. Ezúttal valóságos
bemutatót láthatunk a különböző bábtechnikákból. Pálcás ugyanúgy van,
mint a japán eredetű, több ember által mozgatott bunraku, vagy kézre
húzható kesztyűs, ahogy árnyjáték szintén. Grandiózus a látványvilág,
rafináltan fantáziadús a világítás, a repülőtér táblájára is kivetítenek
mindenfélét, a kis méretű bábokat, hogy jól lássuk az apró mozdulataikat
is, éppúgy, mint korunkra jellemző bornírt reklámokat, Varga Vince és
Horesnyi Máté mozgóképtervezők intenciói szerint.
Temérdek minden kerül egy kalapba. Konkrét tények fantazmagóriákkal
vegyülnek. Földhözragadtság szárnyalással párosul, vaskosság,
durvaság, trágárság, elemeltséggel, emelkedett költőiséggel vegyül,
ahogy kitörő öröm mély fájdalommal, tragédia komédiával, ha
gonoszkodni akarnék, azt mondhatnám, hogy szezon a fazonnal. De
nem akarok, mert a produkció éppen hogy azt tükrözi, hogy ez a
temérdek minden az életben is ránk zúdul, ott is kapkodjuk a fejünket,
hogy ez meg ez, meg amaz mi a fene, és mit kezdjünk vele, és, hogy ezt
azt amazt már tényleg nem tudtuk elképzelni, annyira valószínűtlen, és
akkor most tessék, itt van, most aztán mi lesz!?
A Dekameron 2023 ezt a nehezen elviselhető káoszt,
kiszámíthatatlanságot, zavarodottságot képezi le. Úgy, hogy próbáljuk
kiröhögni a förmedvényeket, de ne dugjuk homokba a fejünket.
Általában jók a szövegek, bár azt nem állítom, hogy nem lehetne, sőt
nem kellene húzni itt-ott.
A sokoldalúan tehetséges színészek roppant nagy feladatot vállaltak
magukra, számtalan alakban jelennek meg Szelei Mónika jelmeztervező
fantáziáját is dicsérve. Ács Norbert, Barna Zsombor, Bartha Bendegúz,
Ellinger Edina, Hannus Zoltán, Kovács Judit, Pallai Mara, Pethő Gergő,
Podlovics Laura, Spiegl Anna, Tatai Zsolt rengetegszer fel-alá-keresztül-
kasul nyargalásszák a színpadot Hajsza Henrietta koreográfus intenciói
szerint. Zöldy Z. Gergely változatos díszletei akár a semmiből is
előtűnnek és eltűnnek. Dinnyés Dániel és Subicz Gábor zenéje olykor
lórúgásszerű, de az is előfordul, hogy gyengéden simogató.
Örvendetes, hogy a Budapest Bábszínház, melynek kitartóan az a
szlogenje, hogy „A báb nem korosztály, hanem műfaj”, az Alföldi Róbert
által rendezett Kabaré című musical után végre megint tartott a
nagyszínpadán is felnőtteknek szóló premiert. Ha meg akarnak felelni a
szlogenjüknek, és a teátrum hagyományainak, ami a kiadós nemzetközi
sikereit főleg a felnőtteknek szóló produkcióival érte el, akkor ebből
rendszert kellene csinálniuk. Az Ország Lili Stúdióban a Semmi, a Szerb
Antal-kód, a Frankenstein és A vihar is jelzi, hogy megvan ehhez a
társulatban az alkotóerő, a talentum, a lendület, amit most a Dekameron
2023 előadása is fényesen bizonyít.
A Pepita.hu-ban megjelent írás