Posted by K.Varga Ibolya
>Pár nap és itt a húsvét, még sincs húsvéti hangulatom, mint ahogy
karácsony előtt adventkor sem nagyon volt karácsonyi.
Évekig a vírusjárvány miatt voltunk elzárva egymástól az ünnepeken.
Elmaradt a karácsony, a húsvét, a nőnap, az anyák napja, a gyermeknap,
és minden titkos találkozás, hosszabb telefonbeszélgetés szeretteinkkel,
barátainkkal már-már ünnepszámba ment.
Mostanság az infláció és a szomszédközeli háború szegi kedvünket,
árnyékolja apró örömeinket. Az ünnepek meghittségét évek óta nehéz újra
az otthonokba varázsolni,különösen, ha már nincs kisgyerek a családban,
akiért érdemes még erőfeszítéseket tenni.
Emlékszem, gyerekként alig vártuk a karácsonyt, mert akkor lehetett
mandarint, banánt, na meg legót, csupa nem „hétköznapi” dolgot kapni! De
középiskolásként az édességboltban vett egy tábla valódi svájci csokit
„kockáztam” le egy hét alatt, minden egyes falatot szertartással ízlelgetve,
így csináltam magamnak naponta egyszemélyes ünnepet.
Ma viszont mindenből van mindig bőven, legalábbis a szemnek: télen-
nyáron paradicsom, paprika, görögdinnye, őszibarack, csokoládé és nasi-
és tejtermék-hegyek, olykor kimondhatatlan nevű és számunkra még
ismeretlen felhasználhatóságú, ízű, a hétköznapokban akár nélkülözhető
egzotikus gyümölcsök, licsi, mangó, papaja, tüskés annóna, cserimoja, de
nem szűkölködik a kínálat okostelefonból, cipőből, ruhából, vickekből-
vackokból sem.
Mikulások néznek ránk már az őszi füzetcsomagok közül, karácsonyi
girlandok fényfüzérek lógnak a fejünk felett jóval advent előtt. Gyerek
legyen a talpán, aki rendet tud teremteni a fejében a bevásárlóközponti
mikulások tömegei és a december 6-án a kéményen vagy ablakon át
ajándékot hozó között. A húsvéti nyulak is az utolsó csokitélapók nyomába
eredtek már január végén, időt sem hagyva az áthangolódni egyik ünnepről
a másikra.
Az üzenetek majdhogynem csak a pénzköltésről szólnak. Vásároljál,
vegyél, ne maradj le, menj és vegyél, vagy rendeljél azonnal, nehogy
lemaradj, dobd ki a régit, vegyél újat, modernet – biztatnak a reklámok is.
És mi versenyre kelük, loholunk szatyorral a kezünkben boltról boltra,
akcióról, akcióra, kuponról kuponra, nyomjuk a gombot az internetes
rendelésekhez.
Hogy lesz-e pénzünk nyáron 500 forintos fagyigombócra, több ezer forintos
sajtos-tejfölös lángosra, almára, sajtra, szükséges jó cipőre, mozira,
színházra, kirándulásra, megfelelő egészségügy ellátás hiányában
magánegészségügyi szolgáltatásra, a gyerek nyári foglalkoztatására,
iskoláztatására, az öregek gondozására, senki sem tudja ma még…
De ne hagyjuk magunkat! Teremtsünk magunknak saját, belső ünnepeket!
Ha kell, ha lehet, minden nap! Nem kell ehhez piros betűs nap a naptárban!
Örüljünk egymásnak, szeretteinknek, és annak, hogy már egyre többet süt
a nap! És ehhez lehet, hogy elég egy kocka svájci csoki!