Posted by Gergely Tamás
Rohanás közben elvesztette a fél pár cipőjét. A balt. De az sem
érdekelte. Beugrott a sarokház fala mögé, meglapult. Megmenekült, azt
hitte. Hogy megszabadult attól, ami elől menekült. Az emlékei voltak
azok, legalábbis az emlékek nemkívánatos része.
De nem úgy lett.
Mintha valamiféle gumival vagy rugóval lenne testéhez erősítve a
nemkívánt pakk, az élete során hozzánőtt púpja is bevette a kanyart, és
visszakerült hozzá, azaz hozzátapadt a koma lelkéhez.
– Nem szabadulok tőlük – mondja a koma a barátjának.
Az meg:
– Századszorra próbálkozol, nyugodjál meg!
A koma lehajtja a fejét.