Posted by Ryan Goodman and
>Bár csábító lehet, hiba lenne úgy értékelni a manhattani kerületi ügyészség Donald Trump elleni nyomozását, hogy annak relatív súlyosságát összehasonlítjuk a számtalan más, általa esetlegesen elkövetett bűncselekményével. Az állami és szövetségi ügyészek nem így fognak – vagy nem így kellene – gondolkodniuk Trump úr, vagy akármelyik másik vádlott megvádolásának kérdéséről.
Az ügyészek arra vannak kiképezve, hogy mérlegeljék, hogy egy ügyet fel lehet-e vállalni – más szóval, van-e olyan bizonyíték, amely minden kétséget kizáróan alátámasztja az elítélést? Azt is mérlegelik, hogy érdemes-e eljárást indítani – elsősorban azt, hogy a bűncselekmény olyan, amikor a hivatal hasonló körülmények között jellemzően vádat emel? Másképpen fogalmazva: Összhangban van-e a vádemelés a jogszabállyal, amely megköveteli, hogy a hasonló eseteket egyformán kezeljék?
Alvin Bragg, a manhattani kerületi ügyész mérlegelési jogkörén belül úgy döntött, hogy a válasz ezekre a kérdésekre igen, és ezért támogatja a vádemelést Trump úr ellen a Stormy Daniels -ügyben. Az ügy háttere az, hogy Stormy Daniels pornószínésznő azt állította, évekkel korábban viszonya volt Trumppal, és a 2016-os elnökválasztási kampány idején Trump személyes ügyvédje, Michael Cohen pénzt adott neki, hogy ne teregesse ki a részleteket a bulvársajtónak. Cohen, akit egyébként három év börtönbüntetésre ítéltek adócsalásért és a hatóság félrevezetéséért, 2018-ban elismerte a pénz átutalását. Ez az ügy csak egy a Trump úr magatartásával kapcsolatos folyamatban lévő büntetőeljárások közül – beleértve a manhattani kerületi ügyészség által esetlegesen indított, sokkal nagyobb pénzügyi nyomozást is -, és a hallgatás pénzért való a legkevésbé súlyos bűncselekmény. Nem a lázadással és a demokráciánk szempontjából alapvető fontosságú békés hatalomátadás aláásásával, sem szigorúan titkos dokumentumok visszatartásával és egy nemzetbiztonsági vizsgálat akadályozásával. A vád arra összpontosít, hogy Trump úr és Cohen úr a jelek szerint milyen eszközöket találtak ki az állítólagos terv megvalósítására: Cohen úr intézkedett a Daniels asszonynak történő kifizetésekről; Trump úr megtérítette Cohen úrnak; Cohen úr és Trump úr pedig eltitkolta a kifizetések valódi természetét azzal, hogy a visszatérítést jogi díjként könyvelte el egy “megbízási szerződés” alapján, amely az igazságügyi minisztérium szerint soha nem is létezett. Mivel ezeket a “díjakat” Cohen úrnak be kellett volna jelentenie az adójában, a Trump-szervezet jelentős további összegeket fizetett Cohen úrnak, hogy kifizesse ezeket az adókat. Hasonlóképpen, hogy a Daniels-féle kifizetéseket titokban tartsák, sem Trump úr, sem a kampánya nem jelentette a kifizetéseket kampánytámogatásként sem Cohen úr, sem Trump úr részéről.
A két szerző a Harvard, illetve a Yale jogászprofesszora