Posted by Mihály György
>A szemei. A meleg, végtelen szeretetet árasztó, vidám, huncut szemei. Szelíden a legnagyobb
égzengésben, a rendezői erőszak által korbácsolt hegymagas hullámok közepette is békésen
szemlélődve a kamera mögött. Tévedhetetlenül mutatta meg a fontosat, biztos kézzel emelte
ki a lényeget.
“Fénnyel festetek”, tanította őket a csodára Illés Gyuri “bácsi”, a mesterek mestere, és
Elemér, az igazak egyike valóban értette a mestert: hiszen a fény maga a szeretet, a szeretet
ereje, ami egyetlen gyertyalánggal semmivé teszi a sötétséget. Fénnyel festeni, meglátni,
támogatni a jót, kiemelni, ahogy a szeretet pedagógusai tanulják és tanítják, emelni, soha nem
lenyomni, emelni a tehetséget, tanítani mindannyiunkat az egymásban, az önmagunkban rejlő
csodára…
Megmutatni, a szeretet fényével bevilágítani ezt a felfoghatatlanul gazdag szépséget… hogy
milyen mérhetetlen csodát rejt a világ. Gyuri bácsi örökségét kecses eleganciával vitte tovább.
Szerényen, halkan, méltóságteljesen, megingathatatlanul. Fénnyel, a szeretet fényével festett a
mozivászonra megszámlálhatatlan szépséget. Magához, maga fölé emelt mindannyiunkat,
akik a közelébe kerültünk. Szeretetteli lénye él bennünk tovább, amíg a világ világ. Hálás
vagyok minden pillanatért, amit a társaságában tölthettem.