Posted by Szabó Attila
>Bibói értelemben nincs elitünk – véli Szabó Attila, aki szerint az érdemessé válást és a tudáson, bölcsességen és jóságon alapuló kiválasztási eljárás kidolgozását már most érdemes elkezdeni. Nem a szimbolikus terekben, hanem helyben, lokálisan, civil szerveződésekben, szakmai és munkahelyi közegekben. A szerző a Társaság a Szabadságjogokért jogásza, ám most nem a TASZ véleményét fejti ki. Lányi András A válasz online-on megjelent, egy lehetséges ellenzéki program körvonalait megrajzoló esszéjéhez szól hozzá.
Bibó szerint az elitnek mindenekelőtt elfogulatlannak kell lennie. Szerinte ez különösen fontos ahhoz, „hogy az elit teljesíthesse kultúrfeladatát: azt, hogy az emberi élet helyes élésére s az emberi szükségletek mélyítésére és finomítására példákat adjon. Nem lehet szépen, nemesen és választékosán élni sem az önelégültség és önteltség, sem a törtetés és támadás, sem a szorongás és a számonkéréstől való félelem, sem az önvédelem és önigazolás állapotában.” Ez lenne az a munka, amely a magyar társadalom előtt áll. Olyan állapotba kerülni és olyan állapotba hozni minél többembert, hogy se önelégültek, se önteltek, se törtetők, se szorongók, se támadástól, se számonkéréstől félők, se önvédelmi, se pedig önigazolási állapotban lévők ne legyenek. Szabadok legyenek mindettől.Bibó egyébként az elittel annak szociális érzéke kapcsán foglalkozik hivatkozott esszéjében. Ő azt állítja, hogy „az elit, ha kell, végezzen szociális munkát is, de legyen tudatában annak, hogy ha a reábízott társadalom odajut, hogy tartósan nem képes külön szociális munka nélkül fennállani, akkor az elitnek nem a szociális munka állandósítására, szervezésére, kiterjesztésére kell legjobb erőit fordítani, hanem a válság gyökerének a tisztázására és a válság okának a kiküszöbölésére.” Ezek a gondolatok sem túl távoliak: ma is olyan válságban élünk, amelyben a Bibó által szociális munkának nevezett segítés, szociálpolitika, karitatív tevékenység elengedhetetlen lenne. Viszont nincsen olyan elit, amely ezt a munkát el tudná vagy el akarná végezni, attól pedig végképp távol van a magyar társadalom, hogy a probléma gyökereire megoldást találjon annak vezető rétege. A valódi elit ugyanis nem arra törekedne, hogy a társadalomban jelentkező defekteket valahogyan orvosolja, hanem arra, hogy azok okait megszüntesse. Arra van szükség, hogy mindenki létbiztonságban érezhesse magát és szabadon, jól élhessen. Az elit feladata az lenne, hogy ennek feltételeit megteremtse és ehhez mintát is szolgáltasson.
Annak a társadalmi rétegnek, amely a jövőben igényt formálhatna a vezető pozíciók megszerzésére, ezt szem előtt kell tartania: úgy kell megszerveznie magát, belső és külső életét, hogy erre a feladatra méltó és alkalmas legyen. Bibó szerint úgy lehet ebbe a pozícióba kerülni, hogy mintaadó életet élünk. „Az igazi elit – legyen az papság, nemesség, osztályelit, hivatáselit vagy világnézeti elit – él és alkot, törvényeket hoz, társadalmi szabályokat őriz, közéletet él, hadat visel, békét köt, társadalmi munkát és társadalmi lehetőségeket oszt el, országot szervez, utat, csatornát, házat, várost épít, gépet konstruál, expedíciót szervez, embereket gyógyít, és mocsarakat csapol le, erdőt irt, növényt nemesít, állatfajokat keresztez, új kézműveseljárásokat talál ki, könyvet ír, műveket alkot, utazik, szórakozik, könyvtárakat és képtárakat gyűjt, hivatalokat vezet, ítél, békít és büntet, prédikál, gyóntat és vigasztal, tanít és nevel, gondolkodik, kutat és kísérletezik: mindaz, amit csinál, szociális munka, mindazt, amit csinál, társas érzékkel, vagyis a társas élet feltételei s a közösség érdekei iránti érzékkel csinálja.”
A társadalmi válságból csak akkor tudunk kilábalni, ha megfogadjuk Bibó intelmeit, és megpróbáljuk úgy szervezni a magunk életét és a magunk köreit, hogy aztán majd ezekből a körökből megszülethessen egy társadalmi réteg, amely alkalmas és érdemes arra, hogy mintát adjon és vezessen bennünket. Ezért sem lehet és ezért sem érdemes a szimbolikus politikai intézményekben gondolkodni. Lokálisan, a valódi emberi terekben érdemes cselekedni és gondolkodni. Az érdemessé válást és a tudáson, bölcsességen és jóságon alapuló kiválasztási eljárás kidolgozását már most érdemes elkezdeni, és nem a szimbolikus terekben, hanem helyben, lokálisan, civil szerveződésekben, szakmai és munkahelyi közegekben. Az elit ezekben a terekben tud megszületni. Ezért van igaza Lányi Andrásnak, amikor azt írja: „A helyi (munkahelyi, szakmai, kulturális) nyilvánosság újjáélesztésének ma nincs alternatívája. Ez élő, személyes kapcsolatok hálózatátjelentené”, majd „a szabadság kicsiny köreinek helyreállításáról és összekapcsolásáról, felelős részvételről, decentralizált hatalomról, autonóm közösségek alulról felfelé építkező rendszeréről” szól.
Ehhez persze el kell fogadni, hogy a munka nem hoz azonnal megváltást. Ám igenis lehet abban bízni, hogy a szomszédsági közösségek erősítése, a társasági életben végzett munka, az egyesületek alapítása, a könyvklubok szervezése, a folyóiratok szerkesztése, a szakmai alapú kapcsolati hálók fenntartása és működtetése és úgy általában a tudás, a tapasztalat és a kapcsolatok bővítése hozzájárul az elit megszületéséhez, amely már nem a meglévő, torz kiválasztási rendszerben fogan.
A teljes írás itt olvasható: Bibótól Bibóig – Magyarországnak nincs elitje, pedig szükségünk lenne rá – Válasz Online (valaszonline.hu)
Címkép: Bibó István