Kéne egy Blokád!

Posted by

Szakonyi Péter

>Sosem gondoltam volna, hogy Andy Vajnát szentként tisztelik majd. No,
nem a hétköznapok emberei – mondjuk úgy polgárai – de a magyar
filmszakma. Az egykor mindenható filmcézárt, aki nem mellékesen
Hollywoodban is nagymenő volt kifejezetten kellemetlen embernek
tartották. Kíméletlen stílusával, lehengerlő modorával rengeteg
ellenséget szerzett az itthoni filmesek között. Egyet azonban mindenki
elfogadott tőle: a profizmust. A filmkészítéshez ugyanis roppantul értett.
Ráadásul a tehetséget tisztelte és elismerte – még akkor is, ha stílusban,
megközelítésben, mondandóban nem értett vele egyet. Hogy ezt jól
csinálta azt több tucatnyi fesztivál- és Oscar díj is igazolta. Arról nem is
beszélve, hogy “uralkodása” alatt csúcsokat döntöttek a magyar filmek a
hazai mozikban. Röviden profi színvonal és népszerű alkotások – immár
múlt időben.

Mindez a Blokád című filmet nézve jutott eszembe.
Bár filmkritikát soha nem írtam és vélhetően már nem is fogok a Blokád
mégis kritikára kényszerít – s ennek több oka van.
Az első és legszemélyesebb, hogy átéltem az 1990-es eseményeket,
tudósítottam a taxissztrájk minden percéről, és ismertem a főszereplőket
is. Göncz Árpád köztársasági elnököt, Antall József miniszterelnököt épp
úgy, mint Horváth Balázs akkori belügyminisztert, Boros Pétert, Rabár
Ferencet, Palotás Jánost – vagyis az akkori események alakítóit. Alapos,
de hangsúlyozottan nem objektív ismereteimet a Kurír és a BBC
tudósítójaként szereztem a fővárost járva – majd az eseményekről
Blokád címmel egy könyvet is szerkesztettem.
De ez valóban személyes história. Akkor nem lenne az, ha mondjuk
filmet készítenék Blokád címmel állami pénzből és megbízásból. Mert
akkor személyes és jelenben lévő felelősségem lenne abban, hogy mi
kerül filmszalagra, s mi nem. Milyen tényeket veszek figyelembe, s mit
negligálok. Kit emelek ki a főszereplők közül, s kit tolok háttérbe. És
végül mit akarok elérni a több mint 30 évvel ezelőtti események
felidézésével.

A Blokád – amelyet kurzusfilmnek tartanak sokan – ezekre a kérdésekre
direkt módon nem ad választ, nem is ez lenne a feladata. Áttételesen
azonban egyértelműen a jelenlegi hatalom kiszolgálására vállalkozott. És
ez csak az egyik baj. Legalább ilyen nagy gond az, hogy filmnek is
gyatra, sőt majdnem nézhetetlen. Lassú, nehézkes. Rossz színészek
beszélnek papírízű mondatokat. Mindezt grandiózus költségvetésből –
nem mellékesen a mi adóforintjainkból.
Hogy miért vagyok ilyen durva, kíméletlen? Tehetem, mert az
események krónikásaként saját tapasztalataim is cáfolják a film
“üzenetét” – ami leegyszerűsítve el is hangzik a moziban: Antall a tanár,
Göncz pedig marionettfigura, akit az akkori legnagyobb ellenzéki párt a
Szabad Demokraták Szövetsége mozgat.

A Blokád célja ennek következtében Antall József szobrának és
glóriájának fényesítése – és Göncz nevetségessé tétele. Ehhez szó
szerint minden követ megmozgatnak, a film körülbelül felét az ’56-os
események s benne Antall szerepvállalása teszi ki. Evvel semmi baj nem
lenne, ha a főcím nem a Blokád lenne, hanem mondjuk életrajzi
összeállítás az egykori kormányfőről.

A hitelességet számonkérni egy művészeti alkotáson persze nem lehet,
hiszen nem dokumentumfilm készült. A filmes kurzuslovagok azonban
meg sem próbálták tisztességesen körül járni a témát – gyanúm, az
azonos című, valóban dokumentum összeállítást-kötetet sem olvasták el,
különben a tények valamilyen formában visszaköszöntek volna a
filmvászonról. (A hitelességre, pontosabban annak hiányára egy pici, de
tanulságos példa: Antall József legendásan jól öltözködött. Kedvenc
viselete sűrű kék csíkos ing és kék-zöld harántcsíkos nyakkendő volt.
Ilyet ebben a filmben még véletlenül sem viselt…)
A Blokád a megrendelő – azaz a mai kurzus – igényei szerint “formálta”
az akkori eseményeket, próbált nézhető (?) mozit csinálni. Teljes
kudarccal. És ez nem csupán a megrendelő által előírt/megkívánt
megközelítés miatt történt így.

A filmkészítéshez – éppen úgy, mint más művészeti ághoz – tudás és
talentum is szükséges. Ha ezek hiányoznak, akkor hiába öntenek
milliókat – milliárdokat az alkotók pénztárába-pénztárcájába, az
eredmény elmarad. Röviden és durván szólva: a tehetségtelenség nem
pótolható pénzzel. A tehetségtelen művész pedig csak pillanatokig
örülhet (a pénznek) az utó- de már a jelenkor sem tartja semmire sem.
Nagy baj, hogy a Blokád így és ilyen formában elkészült. Még nagyobb
baj, hogy csak egy a sorból. Sorra készülnek sokmilliárdos
költségvetéssel a kurzusfilmek Petőfitől Hadikon át  a legújabb kori
történésekig – esetünkben a taxisblokádig.

Nem tudom mit tett volna Andy Vajna, ha ez utóbbi megfilmesítésére –
pontosabban Antall József mennybemenetelére – utasítják-kérik.
Habitusát ismerve egy szót, mondatot kiáltott volna: Blokád! Blokád az
ilyen filmtervek elé…

Címkép: Andy Vajna