Juhász Zoli
>Tavaly a választás után le kellett vonnom a következtetést, hogy a
magyar társadalom nem akar változásokat, nem hisz a mérnököknek,
tanároknak, közgazdászoknak – szakembereknek. A magyar emberek
értékrendi normáit a közhelyszerű politikai mantrák, fundamentalista
vallási koncepciók, celeblétezés, valamint a valóság tényeinek
ábrándozó újrafestése határozzák meg.
Napjainkra az ellenzéki (másként) gondolkodók visszahúzódtak
csigaházaikba, és előtérbe kerültek a Toroczkaihoz hasonló, alapvetően
politikai csúsztatásokra építkező alakok, akik azt mondják a választónak,
amit az hallani akar. Ez csak kicsit tér el a kormányzati, hülyítő
propagandától, ami a köztévéből a közrádióból ontja Orbán kézrátétel
szerű csodakormányzásának elemeit.
A magyarság elhülyülése ma már olyan kézzelfogható tételeken
nyugszik, mint, hogy: a nyugat hanyatlik, az euró felesleges, a magyar
gazdaság erősebb a gyakorlatilag nem is létező német gazdaságnál, az
oroszok hősök és az Ukrán Trianon teljesen normális dolog.
Hazánk látszatgazdasága az, ami nem a valós produktumot, hanem
hamis Patyomkin falvakként stadionokat, lószaunákat és eurómilliókba
kerülő, soha meg nem épülő önkormányzati struktúrákat vonultat fel. A
magyar fizetőeszköz tíz éves pokoljárása, a hazai bankszektor
megerősödése és extraprofit termelése (amihez a Fidesz ad meg
minden segítséget, amikor már a saját pénzünk felvétele után is adót
fizetünk).
A teljesen elhülyített magyaroknak (sok más mellett) nem nyomja a lelkét
az a tudat, hogy átalakult a nyugdíjrendszer, illetve, hogy a TB már nem
járulék, hanem adónem.
A magyar társadalom szellemi hanyatlását látva, világossá vált, hogy itt
nem politikai, hanem értékrendi fordulatra van szükség, olyan
modellekkel, amik alapjaiban segíthet, hogy egyesek
ráébredjenek: elvesztették a józan eszüket, nincs tartásuk, hovatovább
olyan erkölcsi, értékrendi, szellemi nyomort hagynak a gyermekeiknek
örökül, ami a jelen társadalmát a nem is olyan távoli jövőben – kollektíven
fogja – bűnösnek tekinteni.
A hazai víz és ásványkincsrendszer szétrablása, az energiaszektor
lepusztítása, a távközlés és telekommunikáció felvásárlása, csak a
jéghegy csúcsa. A magyarság szeme előtt véreztetik ki a gyermekeink
és unokáink jövőjét, és helyezik egy olyan adósrabságba, amihez képest
a 17. századi rabszolgaság szinte üdülésnek hathat.
Nem az a fő gond, hogy jelenleg nincs semmilyen gazdaságpolitikája
hazánknak, hogy az európai piacok hatásai nálunk ütnek a
legnagyobbat, hogy a világgazdaság történései a mi mindennapjainkra
teszik a legnagyobb hatást. Ezeket relatíve gyorsan ki lehet javítani. De
amikor két generációnyi gyereket nevelnek degenerálttá, funkcionális
analfabétává a retardált fideszfanatikusok, amikor Rákosira jellemző
nyaloncok éltetik a vezért és mozgalmi modellben, ipari eszközökkel
nyomorítják tudatlanná a gyermekeinket és az unokáinkat a választóik
segítségével, az gyakorlatilag egy évszázadra megpecsételheti a
magyarság jövőjét.
Álláspontom szerint a mai ellenzéki (másként) gondolkodás fókuszába
azt kell állítani, ami ezeket a folyamatokat képes megállítani, és olyan
mederbe tereli -rövid 10 év alatt – ami pótolja a hiányosságokat,
felvértezi a jelen és jövő generációit a túlélés képességével, és olyan új
magyar embertípust ad a jövőnek, aki nem szolgája, hanem vezetője
lehet a holnap feladatmegoldásainak.