Posted by Gergely Tamás
Mälar-parti séták
>A kürt erejéből tudjuk meg, hogy ez egy nagyobb hajó, nagyobb, mint
amit mi eddig láttunk a Mälarenen – a Mälaren, ugye, nem tenger, még
ha a tengerbe torkoll is.
A kürt sem igen talál hozzá, inkább harsonának nevezném, de hát
annak is inkább érces hangja van, nem ez a basszus, ami átszáll
Hässelby felett. Tuba inkább?
Aztán mire a csónakkikötőhöz mi Évával leérünk, a hajó is előtűnik.
Valóban óriási, mint sejtettük. Bár homokot hord ez is, látjuk a tetején a
kupacokat, illetve hogy a víz színéhez közel a merülési vonal. Tehát
alaposan megrakott.
Ahogy ott állunk, s az úszó testet figyeljük, körénk sereglenek a
vadrucák. Azt hiszik nyilván, hogy etetni jöttünk. Egészen közel
nyomulnak, majdhogynem ”letaposnak”. Szépek, szeretjük őket, jópofák,
azért is illik rájuk a: ”letaposnak”. Egyik-másik még a cipőnk is
”megkóstolja”, mintha nem hinne a szemének. Nem a szemének hinne.
Meg aztán a szüntelen hápogás…
Közben a hajó halad, a Prima Donna – hozzánk olyan közel, hogy a
neve olvashatóvá válik. Nézem a vadrucákat. Velünk vannak elfoglalva,
s a kaját lesik. A hajót nem látják, pedig hát az az ő Mälarenük is, ott húz
el a hajó, ahol általában ők lubickolnak. Nem érdekli őket? Vagy én azért
látom, mert magasabb vagyok, messzebbre tekintek?
Állunk a vadrucák körében, s nekem váratlanul átsuhan az agyamon
egy fura asszociáció. Kellemetlen, s már legalább egy éve hordom a
lelkemben. Legalább egy éve, igen, majdnem napra pontosan. Hogy
háború van, és hányan vesszük észre… Ezrek haltak meg Ukrajnában, a
fronton meg civilek, s mi állunk tehetetlenül, figyeljük, mi történik,
Hallgatjuk a híreket. S nem is mind hallgatjuk, s nem ugyanazokat a
híreket halljuk meg. Egyesek békét akarnak, de mi a béke? Aki erősebb,
az nyert? Aki ölt?
Sokan csak azt látják, ami a közvetlen közelükben történik. Mint a
rucák… A napi betevő legyen meg. A háború, míg minket nem sújt –
mondják – nem a mi háborúnk. Mi békét akarunk. Zárd már el azt a
készüléket!
Az ott, ugye, a Távol-Közel…
A Prima Donna elúszott, lefele, a rucák is szétszélednek, mert rájöttek,
hogy ételosztás nem lesz. Ideje nekünk is folytatni az utunk. Vár a Kerek
erdő.
S az élet szép.