Posted by Ali Harmouche
>Neked megvan a te Magyarországod, nekem pedig az enyém.
Neked megvan a Magyarországod a politikai dilemmáival, nekem pedig egy másik,
annak minden szépségével.
Neked megvan a te Magyarországod minden szent és kevésbé szent harcával és
csatározásaival, nekem pedig egy más, annak minden álmával, reményével és vágyával.
A te Magyarországod egy összetett politikai csomó, amelyet évek óta ugyanazok
egyszerre kötnek és próbálnak megoldani, míg az enyém egy olyan fenség, amely az ég
kékjéig elér.
A tiéd egy folytonos harc a konspiráció ellen, amelyet a gonosz az éjszakában szőtt,
hogy majd napközben megoldódjon, ami az enyémet illeti, ez egy varázslatos békés
völgy, vállán pihen egy nap simogatta domb, egy madárdal, melyhez egy gyengéden
csorduló patak játssza a kísérő nótát.
A tiéd egy harc, harc, egy folytonos harc, az enyém a béke és a nyugalom, egy kertjét
ápoló idős asszony napbarnított arca, szőlőjében munkálkodó nyugdíjas, aki nem
hagyja, hogy az évek letörjék életkedvét és úgy dönt, hogy a jövőnek fát ültet.
A tiéd egy szövetség a vallási vezetők és a politika parancsnokai között, az enyém egy
anya, melyhez az álmatlan fáradt lelkem menekül egy kis derűséget keresve, egy
megújuló szerelem, mely kristály tiszta vizével öntözi lelkem kiszárad virágos mezejét.
A tiéd egy politikai hadvezér pont neked szőtt és rád méretezett, lelkedet felperzselő
szónoklata, az enyém a kertben szaladgáló, macskát kergető huncut babám elégedett
mosolya, a mama egyszerű, de nagy adag szeretettel ízesített és így mennyei főzte, a
papa kerti gyümölcsből készített pálinkája, melyet szeretetével érlelt, hogy utána szívvel
kínáljon belőle miközben elmondja öregélete bölcsességeit, szép meséit, érdekes
történéseit és vicces szólásait.
A tiéd egy drága autó és LV táska, az enyém egy idős hölgy piacon kis csokrokban kínált
zöld- és fokhagymája, paprikája, amelyek vér és izzadtság cseppekkel átitatott kertjének
a földjéből teremtek.
Lehet, hogy téged a büszkeség hajt, másokat meg a szépség.
Lehet, hogy téged a gyűlölet motivál, másokat csakis a szeretet.
És végül mégis igazad van. Mert én nem tartozom a te Magyarországodhoz és nem is
nagyon szeretnék, rémálmomban sem, van nekem egy másik. Az enyém bölcsebb,
szebb, boldogabb és békésebb, mint te ezt el tudnád valaha is képzelni.
Neked van egy Magyarországod és nekem is megvan az enyém. Ahogy én látom a te
országodat, úgy kellene látni neked is az enyémet. Mert tudnod kell, nincs két
Magyarország.
(A szerző Skóciában élő libanoni származású orvos, aki Magyarországon tanult. A fenti
írás Gibran Khalil Gibran, az egyik legnagyobb libanoni költő stílusában íródott.)