Posted by Konok Péter
>Pesti cetli, illetve kőbányai, egy csomó van kitéve belőle a fákra a Rottenbiller parkban. Nem tudom, igaz-e teljesen vagy részben, és ítélkezni sem akarok, mert hát miféle alapon? De engem ma reggel durván mellbe vágott és elkeserített ez a cetli, a cetli mögötti történet – valaki rengeteg energiát és reményt, rengeteg kétségbeesést ölhetett ebbe a segélykiáltásba (mindegyik cetli, láttam vagy tízet, külön, kézzel van megírva, nem fénymásolva vagy indigózva).
>Pesti cetli, illetve kőbányai, egy csomó van kitéve belőle a fákra a Rottenbiller parkban. Nem tudom, igaz-e teljesen vagy részben, és ítélkezni sem akarok, mert hát miféle alapon? De engem ma reggel durván mellbe vágott és elkeserített ez a cetli, a cetli mögötti történet – valaki rengeteg energiát és reményt, rengeteg kétségbeesést ölhetett ebbe a segélykiáltásba (mindegyik cetli, láttam vagy tízet, külön, kézzel van megírva, nem fénymásolva vagy indigózva).
Van elég bajom nekem is, számlafrász, bevásárlási stressz, kitart-e a tüzelőm utolsó maradéka-pánik. És tudom, hogy ez a cetli, a cetli mögötti történet sem valamiféle kirívó eset.
Nem vagyok jó ember, nem tudom még, felhívom-e a cetlit író férfit. Igazából azt sem tudom, miért teszem most ki ide. Arra számítok, hogy vannak nálam jobb emberek? Kétségtelenül vannak, és kétségkívül arra számítok. Csak hát mindig erre számítunk. Hogy majd valaki. Valaki megteszi. Valaki elintézi. Valaki úgyis segít. Valaki helyettünk.
Vacillálok, morfondírozok. Tényleg le vagyunk égve, de vannak fokozatok. Talán telefonálok, talán jövő hétre, mikor megint arra járok, összeszedek valami kaját. Szeretném ezt gondolni (ezt gondolom), és magam helyett is szégyellem magam, amit nem értek pontosan, de nem jó érzés, pontosabban kifejezetten szar.
Címkép: Rottenbiller park