Posted by Gyévai Zoltán
A magyar kormánynak három hónapja maradt arra, hogy
hozzáférjen a zárolt uniós pénzekhez, mert a közelgő európai
választások után hosszú időre zárójelbe tehetik a témát –
vélekedtek lapunknak nyilatkozó EU-források. Orbán Viktor
klasszikus magyar szalámitaktikával próbál hozzáférni az uniós
húsosfazékhoz.
Több, a Szabad Európának nyilatkozó uniós forrás is úgy véli, hogy a
magyar kormánynak mindössze három hónapja maradt arra, hogy az
Európai Bizottság és a Tanács meggyőzésével megnyissa a hosszú ideje
elzárt uniós pénzcsapokat. Praktikusan ez azt jelenti, hogy legkésőbb a nyár e
lejéig meg kellene születniük a kedvező döntéseknek a jogállami feltételességi
eljárás és ahelyreállítási alapok ügyében. Ellenkező esetben – figyelmeztetnek a
dossziéra rálátó illetékesek – fennáll a veszélye, hogy a közelgő (2024
tavaszán esedékes) európai választások miatt a téma hosszú időre lekerül a
napirendről. Elsősorban azért, mert a megoldás kulcsát a kezében tartó
Ursula von der Leyen bizottsági elnök várhatóan az újraválasztására
koncentrál majd. Az esetleges újrázásban viszont döntő szava lehet az
Európai Parlamentnek, amelynek többsége tudvalevően legszívesebben egy
fityinget sem adna Orbán Viktornak. A március végi határidő elúszott.
Ezzel a kockázattal valószínűleg Budapesten is tisztában vannak, aminek
jeleként három elvesztegetett hónap után a kormány felpörgetni látszik a
tempót annak érdekében, hogy nyárig le lehessen tisztítani a jelenleg
roskadozó tárgyalóasztalt. A kabinet még decemberben március 31-ét jelölte
meg saját maga számára célként a feltételek megteremtéséhez annak
érdekében, hogy az Európai Bizottság pozitívan értékelhesse a magyar
intézkedéseket, és kiengedje a kalodából az országot. Ehhez valóságos
bűvészmutatványt kellene bemutatni.
Az EU által a kondicionalitási eljárás keretében zárolt 6,3 milliárd euró
kohéziós politikaiforrás kiszabadításához huszonegy úgynevezett
szupermérföldkövet kellmaradéktalanul teljesíteni, amelyek javarészt
a korrupció megelőzését és azuniós költségvetési pénzek átlátható
elköltését szolgálják. Ez önmagábanazonban még nem elég az 5,8 milliárd
euró összegű helyreállítási keret első,nyolcszázmillió eurós részletének
lehívásához. Utóbbihoz még eleget kelltenni további hat kulcsfontosságú
feltételnek (benne négy, azigazságszolgáltatás függetlenségét megerősíteni
hivatott reformmal) és 27 további normális mérföldkőnek is.
A tévedés nagyobb kockázata nélkül megállapítható, hogy az Orbán-
kormánynak március végéig nem sikerült teljesítenie a tervet, főleg azt,
hogy addig sor kerüljön a bizottság igényeit kielégítő igazságszolgáltatási
törvénycsomag elfogadására.
Brüsszeli forrásaink szerint ez nem nagy tragédia, tekintettel arra, hogy a
március végi fogadalom eleve túl ambiciózusnak tűnt, és az időnél
fontosabb a minőség. Ezért információink szerint Brüsszelben visszatérően
óva intették a kabinetet attól, hogy félkészen terjesszen be bizonyos
intézkedéseket, nem fordítva kellő figyelmet a minőségre. Ezzel ugyanis a
folyamat további elhúzódását kockáztatnák.
Enélkül is volt éppen elég késleltető tényező mindkét oldalon. Közülük is
kiemelkedik a bizalom totális hiánya Brüsszel és Budapest között, ami az
elmúlt tizenkét év folyamatos torzsalkodásainak és hadakozásainak
eredménye. Információink szerint a magyar kormányon belül elég népszerű
az a feltételezés, hogy bármit is tesznek, az Európai Bizottság úgyis vissza
fogja tartani a pénzeket, csak hogy ártson Budapestnek.
Tény, hogy a két érintett közül az Orbán-kormánynak sürgősebb a gyors
megállapodás. Ezért is meglepő, hogy Budapest repülőrajt helyett eléggé
ráérősen kezdett év elején, mintha maga sem bízott volna abban, hogy képes
lesz átugrani a magasra tett lécet.
Megfigyelők szerint ezzel állhat összefüggésben az, hogy a kormány
egészpályás letámadás helyett többlépcsős megközelítéssel, egyfajta
szalámitaktikával próbálja megoldani a brüsszeli feladványt, kezdetben a
négy szupermérföldkövet jelentő igazságszolgáltatási reformokra
fókuszálva. Az Országos Bírósági Tanács hatásköreinek megerősítése vagy a
Kúria elnökének kinevezési gyakorlata nemcsak alacsonyan függő
gyümölcsnek tűnik, de a kérdés horizontálisan szinte minden kifizetést
blokkol: az 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást a helyreállítási
alapból és a hét évre 21 és fél milliárd kohéziós politikai forrás java részét is.
Ebből az is következik, hogy a bírósági rendszer független működését érintő
négy törvénymódosítás bizottsággal való elismertetése szerencsés esetben
megnyithatja a jelenleg elzárt pénzcsapok egy részét, becslések szerint
nagyjából 12,7 milliárd eurót.
A 2021 és 2027 között rendelkezésre álló 21 és fél milliárd eurós kohéziós
politikai keretből ekkora az a rész, amely az igazságügyireform-csomaggal
kiszabadítható. A fennmaradó részből két és fél milliárd eurót fed le a
további három feljogosító feltétel (az LMBTQ személyek jogai, a
tudományos élet szabadsága és a migrációs szabályok), amelyeket a
kormánynak ugyancsak meg kell egy ponton oldania, ha hozzá akar férni a
kifizetésekhez. További 6,3 milliárd euró a jogállami feltételességi eljárás
által felfüggesztett kohéziós politikai kötelezettségvállalás összege. A
befagyasztást elrendelő döntés visszavonásához összesen 21 kulcsfontosságú
feltételt kell maradéktalanul teljesíteni.
A bírósági négyes reform azért is prioritás, mert az Európai Bizottságnak
nem kell visszamennie a Tanácshoz, saját hatáskörben is dönthet róla,
hozzáférhetővé téve a kohéziós politikai forrásokból közel 13 milliárd eurót,
amelyeket a következő években számlák ellenében lehetne lehívni. Ezt a
kormány már a piacok felé is sikerként kommunikálhatná, és nem kellene
minden kemény diót feltörni a pénzekhez való hozzáférés érdekében.
Egy csomagban vagy külön kezelni a magyar
dossziét?
Mint forrásaink rámutatnak, egyáltalán nem biztos, hogy az Európai
Bizottság vevő lesz erre a magyar szalámitaktikára, és belemegy a kritikus
kérdések különválasztásába. Johannes Hahn, a jogállami feltételességi
eljárást felügyelő uniós költségvetési biztos lapunknak néhány hete a
magyar csomag egységes kezelése mellett tette le a voksát. Ezt egyébként
annak kapcsán mondta, hogy egy másik, párhuzamosan folyó tárgyalás – az
Erasmus és a Horizont-programokban való magyar részvételt potenciálisan
fenyegető alapítványi egyetemi kuratóriumi struktúráról – előbb
eredménnyel zárulhat, mint a jogállami feltételességi eljárás többi része.
Ezért a bizottságnak jogilag lehetősége van arra, hogy ennek a szankciónak
az eltörlését (jelesül azt, hogy az ilyen modellben működő egyetemekkel
nem köthetnek szerződést uniós pénzekre) külön terjessze a tanács elé.
Az Európai Bizottság értesülésünk szerint egyebek mellett még erről a
kérdésről sem döntött, de ha a kormánynak papírja lesz az
igazságszolgáltatási reformokról, nagy nyomás alá kerül, hogy ne várja be a
pozitív döntéssel a többi, függőben levő ügy megoldását.
Mint a Bloombergnek adott Bóka-interjúból kiderül – és lapunknak is
megerősítették –: a bizottság a héten véleményezheti a kormány
igazságszolgáltatást érintő törvénymódosításait, az Országgyűlés ezt
követően, feltehetően április közepén szavazhat a törvényekről. Brüsszel
utána kerülhet döntési helyzetbe. Úgy tudjuk, hogy Brüsszelben is közelinek
látják a megállapodást.
Ezzel párhuzamosan folynak az egyeztetések az alapítványi vezetésű
egyetemekről. Ebben az ügyben sem a bizottság, sem a magyar kormány
nem mutat túl nagy aktivitást. Előbbinek hosszú időbe telt, mielőtt
kialakította álláspontját arról, hogy a magas rangú politikai döntéshozók és
előkészítők közül kik lehessenek, illetve kik ne az egyetemi kuratóriumok
tagjai, és milyen hosszú időre. Ennek lassan már három hete, de a kormány
sokat várt a válasszal. Igaz, a határidő itt sem szorít, hiszen nyárig kellene
kipipálni a témát ahhoz, hogy döntés születhessen az új Erasmus-
ösztöndíjakról.
Ha a felek szóban megállapodtak, és az Országgyűlés megszavazta a
törvénymódosításokat, a magyar kormány elvileg hivatalosan értesítheti a
bizottságot, amelynek egy hónapja van arra, hogy a tanács elé terjessze a
javaslatát. Itt is ugyanaz a kérdés, mint az igazságügyi dossziénál: bevárják-
e a többi ügyet, vagy külön hoznak döntést?
A huszonegy szupermérföldkő a végére maradhat
Ami a jogállami feltételességi eljárás magvát képező huszonegy
kulcsfontosságú feltétel (szupermérföldkő) teljesítését illeti, a kormány
számára láthatóan nem ez volt a prioritás. Úgy tudjuk, a magyar hatóságok
a közelmúltban végre elküldtek egy javaslatcsomagot, amelyek valamennyi
nyitott kérdést lefednek. Ezeket információink szerint jelenleg is
tanulmányozzák az Európai Bizottságnál.
A testület megállapítása szerint a magyar intézkedéseknek még hat
hiányosságot és öt kockázatot kell megnyugtatóan kezelniük ahhoz, hogy a
21 szupermérföldkövet teljesítettnek lehessen nyilvánítani.
A vonatkozó rendelet értelmében a tagállam bármikor kérhet az Európai
Bizottságtól a feltételességi eljárás keretében egy új értékelést
(felülvizsgálatot). Erre a testületnek egy hónapja van, majd a tanácsnak egy
hónapja a döntésre, ami két hónappal meghosszabbítható. Forrásaink
szerint szinkronba hozható az eljárás lezárásának időzítése és a
helyreállítási támogatás első, nyolcszázmillió eurós tételének engedélyezése.
Mire a tanács végezne a jogállami feltételességi eljárás elbírálásával, a
magyar fizetési kérelem is eljuthatna Brüsszelbe. Ennek időpontját azonban
ma még nehéz megjósolni, nem is szólva arról, hogy a kifizetés is minimum
két hónapot vehet majd igénybe.
Szabad Európa