Posted by Müller Péter Sziámi
> Kedves Mindenki! Aki ismer engem és szeret, tudja azt is rólam, hogy a legdurvábbakat gondolom a “Hogy állhatsz szóba?!… -típusú acsarkodó, gyűlölködő dumákról. Szabadelvű értelmiségiként világéletemben szóba álltam mindenkivel, fajra, nemre, felekezetre és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül, ha az illető megszólított. Ettől – megrögzött önjáróként hátralevő napjaimban sem tágítok, aki pedig erőszakosan, primitív, durva indulatokkal mégis követelőzik és számonkéreget, azt sajnos el kell távolítanom a köreimből. Sokszor elmondtam, hogy nálam nem a jobb-bal felosztás működik. Nem a “vagy-vagy”, hanem makacsul az “is”. (Tudjátok, én írtam azt, hogy “Minden tagság viszontagság.” – mégpedig akkor, amikor egy hibbant csaj pár éve ujjáalakította nálunk a szálasista nyilaspártot…) Hogy miért kelt hormonzavaros gyűlölethullámot egyesekben, ha örömmel, minimális dijazásért részt veszek egy szakmai testület munkájában, amelyik nulla hatalommal felruházva jobbá tehet valamit, ami fontos nekem is, az sötét rejtély a számomra. Tisztázzuk: nagyjából én voltam és vagyok az egyetlen, aki dalszerző-énekesként ki merte itt nyitni a száját a gyarmatosítók ellen, és aki ismer, szeret, és olvassa versemet, tudja, hogy azóta sem lettem megalkuvóbb semmiféle hatalommal szemben, ha megérdemelte. Viszont meggyőzödésem, hogy legfőképpen ettől a beteg, hisztériás fröcskölődéstől rosszabb ebben az országban élni, mint amilyen lehetne. A témáról (költő lévén) prózaban többet nem is szeretnék mondani. – Ugye, megértetek?