Kert Attila
>Ma hatvan éve jelent meg a Beatles első lemeze, a Please, Please Me.
Hetek óta tervezem, hogy kéne írni róla 10 + 1 tényt. De, amikor fejben elkezdem összegyűjteni az adatokat, mindig Woody Allen szövege jut eszembe: “Megtanultam gyorsolvasással olvasni, tíz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszokról szól.
A Beatlesről tényleg könyvtárnyi könyvet írtak már, nevetségesnek lenne találomra tíz érdekes adatot vagy sztorit kiválasztani.
Inkább csak azt szeretném leszögezni, hogy számomra ez a popzene, vagy a rock-zene zero pontja: tudom, hogy előtte is volt már rock and roll, Elvis és Bill Haley, meg Little Richard és még sokan, de valahogy az én fejemben itt kezdődik a sztori.
A sztori, ami, ahogy cseppet sem közhelyesen mondani szokták, mindörökre megváltoztatta a zenét, a zenéhez való viszonyunkat és tágabb értelemben a kulturát.
Ahelyett, hogy mindenféle adatokat, statisztikát és méltatásokat sorolnék, elmesélek még egy sztorit ezzel a lemzzel kapcsolatban, vagy pontosabban a(z évtizedekig) meg nem jelent mínusz egyedik Beatles lemezzel kapcsolatban, ami viszonylag közismert, de azért talán van, aki nem hallotta.
És ami vígaszt és bizakodást nyújthat azoknak, aki egyszer elszúrták, és úgy gondolják, A Nagy Dobásra nincs második esély.
A Beatles tulajdonképpen már az előző évben, 1962-ben ki akart adni egy lemezt, fel is vettek 12 számot. De a Decca kiadó kidobta őket. Dick Rowe, a világ akkori talán legfontosabb kiadójának illetékese azt mondta: a Betles egy sz∗r, a gitárzene megy kifelé a divatból.
Gondolhatnánk, hogy nincs nagyobb lúzer annál, aki a később sokszáz millió lemezt eladó együttest nem szerződteti le.
De mégsem; a fordítottja igaz: annál nagyobb mázlista nincs, aki ekkora mellényúlás után javítani tud. Márpedig Rowe tudott – és itt jön a Stones-szál: a faszi kapott egy második esélyt, nem is akár kitől. Bizarr módon maga George Harrison a Beatlesből súgta meg neki, hogy van a placcon egy ügyesnek tűnő csapat, amivel érdemes lenne valamit kezdeni. Úgy hívják, The Rolling Stones.
És Rowe akkor már nem hibázott, leszerződtette a Stonest, lemosta a homlokáról a hatalmas L-t, és sokszázmilliót keresett vele a Deccanak – meg gondolom, párat magának is.
Visszatérve a Beatlesre: mindjárt lesz egy új Stonses lemez, amin a még élő két (Beatles) tag is közreműködik.
Címkép: Abbey Road Beatlesszel