Posted by Nem vesztegetnénk szót a Hír TV Sajtóklubjára, kevesen nézik a műsort, lelkük rajta, ha az igénytelenség és az álságosság örömet okoz nekik. Lassan írjuk, hogy a Hír TV nézői is megértsék: arról a Bencsik Andrásról van szó, aki boldogult elvtárs korában még nem sejtette, hogy egyszer majd jobboldali megmondóember lesz. Az a magát ma kereszténynek és konzervatívnak mondó személy nevezi svábbogaraknak a vele egyet nem értőket, aki a pártállami Népszabadság pártrovatának oszlopaként még 1986-ban is a szovjet-magyar barátságot éltette.
Bencsik és társai olvasatában a kis svábbogár azt jelenti, hogy az illető nem támogatja az állami szintre emelt lopást, nem ért egyet azzal, hogy Orbán Viktor kormánya lenyúlja a javainkat, hogy aztán odaadja a neki kedves hűbéruraknak. Nem támogatja, hogy a Bencsik által Vezénylő Tábornoknak nevezett utcai harcos letűnt korokba masíroztassa vissza az országot, a hátrafelé nyilazó árvalányhajas semmibe, ahol ispánok vannak és vármegyék, a papok mondják meg a tutit, megmásítják a múltat, elhazudják a jelent és ellopják a jövőt. Legújabban például arról hadoválnak, hogy azért nem kapjuk meg az EU-tól a nekünk járó (sic!) pénzt, mert azt a brüsszeli bürokraták inkább Ukrajnának adják. Miközben mindössze arról van szó, hogy az európai adófizetők megelégelték, hogy Magyarországon egy Fidesz nevű párt nevében ellopják a pénzeiket.
Nem is foglalkoznánk ezzel, csak hát Bencsik a svábbogarakon kívül mondott mást is. Budapest főpolgármesterének szavaira – miszerint Budapest köztársaság, és az is marad – reagálva azt volt képes elővezetni, hogy „minden idióta, öntudatlan, identitás nélküli barom jól érezheti magát Budapesten, mert ott nem kell magyarnak lenni, ott elég, ha csak ember vagy, és oda hánysz, ahova kedved tartja”.
A hányást hagyjuk meg Bencsiknek és barátainak, az az ő világuk, ne lépjünk bele. Hanem, hogy Budapesten nem kell magyarnak lenni, az már minimum véleményes. Szerencsére nem Bencsik és társai döntenek arról, hogy ki lehet magyar. Jelen állás szerint magyar az, aki annak vallja magát. Magyar az anyanyelve és ezen a nyelven tudja a legszebben kifejezni magát. És igen: azok is magyarok, akik csak tagolatlan beszédre képesek, a nekik nem tetszőket kis svábbogaraknak nevezik, Budapestről pedig nem a Halászbástya, a Margitsziget jut az eszükbe, hanem az, hogy ott nem kell magyarnak lenni. Amiben annyi az igazság, hogy Budapesten valóban nem kötelező magyarnak lenni. Ebben a gyönyörű városban, amelyet Orbán Viktor szeret a nemzet fővárosának nevezni, akárcsak az ország más településein, magyarnak lenni nem melldöngetés kérdése, hanem természetes állapot.
Aki nem így érzi, annak persze szüksége lehet a magyarkodásra, letűnt korokat idéző, ma már múzeumba való kacagányos külsőségekre. A normális többségnek, ellentétben Bencsikékkel, nincs szüksége erre, ők mások pocskondiázása nélkül is képesek magyarnak érezni magukat.
Címkép: Bencsik András lovagkereszttel