Posted by Varjúdombi misék
Tóta W. Árpád
Az Atya, a Fiú, a Szentlélek és a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében. Adj békét, Uram, és engedd dolgozni a halált, mert bizony rászorulunk gyarlóságunkban.
Testvérek, hit és tudomány egyaránt hadakozik a halállal, mióta ember él a földön. A hit – keresztény vagy sem, tökmindegy – a túlvilágot ígéri meg, a tudósok pedig az első varázslótól a génkutatókig azt keresik, miképpen hosszabbíthatják meg az életet itt a földön. Nem barátunk az elmúlás. Így szól az Írás: mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom. Mármint amikor majd Krisztus
visszafárad végre, és átveszi az ügyeket.
Addig is dolgozunk rajta a magunk eszközeivel, nem is hiába: sokkal tovább élünk, mint akár száz éve, és jóval többen élünk túl kórságokat, amikben száz éve még kötelező volt megförmedni. És látjuk, hogy ez jó, és reméljük, hogy egyre jobb lesz. Évezredek óta keressük az örök élet forrását.
Amikor a halál mégis lecsap, megilletődötten hallgatunk el, félszegen vigasztaljuk egymást, és nem tudjuk elfojtani a dühöt: nem jól van ez így.
Nem oké, hogy meghalunk. Miért kellett így berendezni a világot? Emlékezzünk ezért buzgón arra, amikor a halál a legjobbkor jött, amikor csak ő segíthetett, és adjunk hálát neki. Hetven éve lehelte ki redvás lelkét Sztálin, az általunk belátható idő egyik legvéresebb kezű zsarnoka. Tudjuk bűneit, és tudjuk, hogyan végezte. A hatalom csúcsán. Uralma oly véres volt, hogy megdöntésére gondolni sem mert senki, s akinek megfordult a fejében, a saját anyjának sem mondhatta el. Nem volt esély összeesküvésre, nem készült senki tőrrel vagy méreggel. Csak a rettegés volt a ravaszul kiépített, hatékony terrorgépezet árnyékában, de még azon belül is. Százmilliók rettegése és reménytelensége. Szó sem lehetett forradalomról vagy puccsról. Gonosz volt, éber és okos. Tökéletesen bebiztosította magát. Aztán egyszer csak, éppen hetven éve, egy pici ér elpattan az agyban. Játékosan csörgedezve megindul a fekete vér, végigsimogatja a barázdákat, ahol tömeggyilkosságok és kirakatperek librettója fogant, és csobog tovább. A rettegett vezér, élet és halál ura egyedül támolyog szobájában, amit egész hadsereg őriz, de senki nem mer benézni, és megkérdezni, mizu. Nagyot koppan ottan, azután elhallgat.
A többi történelem: a világ orkánerejű fellélegzése, apró szabadságok és jólétek csírázása, béke és biztonság, majd az egész birodalom összeomlása.
Mi lett volna, ha akkor ismerjük az örök élet titkát? Még ha nem is jut az elixírből mindenkinek – hiszen krumpli se jutott – ezek a szörnyek két pofára habzsolnák. Mi pedig nem a halálát ünnepelnénk ma, hanem őt magát. De nem szívből, hanem életünket féltve. Így bízhatunk ma is a halálban, amikor békéért kiáltunk, amikor sorsunk
jobbra fordulásában reménykedünk. A halálba vetjük reményünket, amikor már minden bölcs tudós megállapította, hogy hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Amikor az önkényúr hatalma belülről nem bontható le, mert nincs ellenzék, nincs ellenfél, és minden fogaskerék rendeltetésszerűen forog, amíg a főtengely meg nem áll. Egyszer
megáll, testvéreim. S minél inkább köré épült a rendszere, annál gyorsabban hullik szét – hiszen ha szolgált is eszmét, ügyet, célt valaha, mostanra már csak őt szolgálja, az ő menekülését, büntetlenségét, túlélését. A halál könnyedén áthajol bármilyen hosszú asztalon, áttöri a golyóálló mellényt, utoléri a páncélvonatot, és van belépője a Kreml bunkerébe. A mesteri elnyomás hálójának közepén, a pók belsejében dolgozik a koleszterin, a stressz, a vérnyomás és a meszesedés: az örök
forradalmárok.
Semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal mondja a prédikátor Salamon, és tök igaza van. Pöffeszkedhet a gonosz a vártoronyban és gondolhatja, hogy itt minden az övé: a halál ott ül az alkotmánybíróságban, egyszer csak vétóz, és azt mondja: jöjjön most valaki más. És beszélje el ő a te sötét bűneidet a kongresszus előtt. Nem az leszel, akinek hazudtad magad, hanem az, ami kiderül rólad. Meghal veled a félelem, és felemeli fejét az
igazság.
Vigasztaljon azért benneteket a gyászban, amikor jó emberek mennek el, hogy meghalnak a szarháziak is, akikre pont ráfér a halál, akiknek egyenesen jól áll. Most menjetek békével, és ne siessetek az örök élet titkát feltárni, mert az az örök zsarnokság titka is.